Újra találkoztak a "régi csibészek"

– mondták szinte egyszerre a régi jó barátok a valódi emberi kapcsolatok értékeire utalva. Holott gyerekkorukban megannyiszor csupán köménymagos leves jutott a gulyás helyett, az előző napi főzelék maradékából készült a másnapi leves. Később a rövid időre kölcsönbe kapott Rejtő könyv filléres példányát úgy tudták elolvasni mindannyian, hogy körbe adták egymás között a kitépett oldalakat. De elfogadtak és megbecsültek mindent, ami adatott: könyvkötő barátjuk a végén újra egybefűzte az olvasmányt. Ám ennél merészebb történetek is előkerültek a "régi csibészek" péntek délutáni, hagyományosan – Simon Sándor révén – évente megrendezett találkozóján.

Ötven-hatvan év barátság köti össze őket. Úgy mondták, a szó nemes értelmében, igazán szerették egymást. Bármit megtettek a másikért, volt, aki érettségi tételt lopott, hogy a fenyegető bukástól mentse társát, ám végül lebuktak. Valamikor tizenéves korukban verődtek csapattá, mosolyogva ízlelik egyikük szavait, aki szerint kétszáz évente ha születik ilyen garnitúra. És valóban. Életüket máig meghatározó éveket töltöttek együtt: egyetlen nagy karéj zsíros kenyérrel lódultak neki a strandnak, gond nélkül gyalogoltak 5-6 kilométert, de emlegették, amikor egyikük talicskán tolta ki barátnőjét Mártélyra. Szóba kerültek az ötórai teák, a Piramis és Nevada koncertek, a 3 forint 50 fillérért mért korsó sör, az 1 forint 60-as citrombambi. Meg a közös sportélmények sora.

Mesélték, senki nem firtatta, honnan jött a másik, egyenlőek voltak mind. Az utcán élték a boldog gyerekkorukat, megtanulták értékelni a pillanatokat, egymás társaságát. Több évtizedes barátságukat tartják életben az évente rendezett találkozókkal. Ám nem a nosztalgia, a régmúlt emlegetése hozza őket össze újra és újra. Nagyon is a jelenben élnek, követik egymás sorsát amíg csak lehet.