A Furioso-North Star mellett döntöttek Hódmezővásárhelyen

A XIX. században nélkülözhetetlen volt a ló az élet számos területén. A katonaság is nagy számban tartott harcászati célokra lovakat. Az állomány azonban „elkorcsosult”, amit próbáltak helyrehozni. 

A huszároknak fürge ló kellett 

– A hadseregnek nem volt mindegy, hogy milyen lovakat visznek csatába. Ágyúvontatásra a nóniuszt tenyésztették ki, ami csontosabb, „rámásabb” fajta volt. Tiszti hátasnak a kisbéri félvért, a közkatonáknak, vagyis a huszároknak pedig a Furioso North Star és a gidrán fajtát tenyésztették ki. Az előbbit Kisbéren, a másik kettőt a nóniuszhoz hasonlóan Mezőhegyesen – mondta Perényi János lótenyésztő, a nagy múltú vásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke. Huszárlónak viszont nagy testű, robusztusabb testalkatú, de fürge ló kellett. 

A Furioso-North Star mezőhegyesi lófajta, aminek kialakulása az 1840-es évek elején kezdődött két törzsalapító ménnel, Furioso Seniorral és North Star Seniorral. 

Miss Fury és Privater csikója 

Gróf Károlyi György derekegyházi birtokáról került Mezőhegyesre a kiválóan versenyző, fajtatársainál kissé robusztusabb és jó örökítőképességgel rendelkező, 1836-ban született angol telivér, Furioso Senior. Pej színű apja az angliai import Privater volt, anyja pedig Miss Fury. Furioso Senior 10 évig fedezett Mezőhegyesen, összesen 180 utódot nemzett. 1852-ben egy másik angol telivér, a fekete North Star Senior pedig Angliából érkezett Mezőhegyesre, ahol 6 évig fedezett. A két törzsalapító mén utódait idővel keresztezték. Az örökítés néhány nemzedék alatt megszilárdult, A Furioso-North Star fajta, vagyis a mezőhegyesi félvér 1867-től, a kiegyezés évétől számítható. 

– A katonaságnak jó idegrendszerű lovakra volt szüksége. A Furioso-North Star lépése, ügetése térnyerő, vágtája lendületes, a külseje tetszetős. Igen jó felsővonallal rendelkezik, a telivérnél hibátlanabb lábszerkezete miatt hátaslónak is kiváló. Nagy tömege, szilárd szervezete, erős csontozata pedig a mezőgazdasági használatát is biztosította, merthogy erre a két célra tenyésztették ki – mondta Perényi János. A Furioso-North-Star színe pej, sötét pej és néha sárga vagy fekete. 

Egységesítették a lófajtákat 

– Hódmezővásárhelyen 1879-ben alakult meg a Gazdasági Egyesület, aminek már akkor is több szakosztálya volt, akárcsak napjainkban. A lótenyésztők szükségét látták, hogy rendbe tegyék a város lóállományát, ami akkoriban igencsak heterogén volt, több fajtából tevődött össze. Hosszas tanakodás előzte meg, melyik fajta volna a legalkalmasabb Vásárhely számára. A csontozata, az idegrendszere alapján a Furioso-North Start tartották a helyi viszonyok között a legmegfelelőbbnek. Hódmezővásárhelynek már akkor is hatalmas kiterjedése volt, elhúzódott egészen Orosházáig, Pusztaszőlősig. A parasztembereknek ezekről a távolabbi területekről is be kellett jönniük Vásárhelyre, adót fizetni vagy akár a piacra. A családtagok látogatása is jó lovakat igényelt, mert nem volt mindegy, hogy mennyi idő alatt teszik meg az utat mondjuk Pusztaközponttól Mártélyig. Emellett persze szántani, boronálni, aratni is kellett. Volt még egy nagyon fontos szempont, ami miatt eleink emellett a fajta mellett kötöttek ki. A tenyészfölösleget, vagyis a csikókat, amikre nem volt a gazdaságuknak szüksége, a hadseregnek lehetett remondaként, vagyis idomítatlan katonalóként értékesíteni. Voltak ugyan állami ménesek, mint például Mezőhegyes is, de nem tudtak annyi lovat tenyészteni, mint amennyire a hadseregnek szüksége volt. Vagyis jó piaca volt a Vásárhelyen született, 3 éves csikóknak – mondta Perényi János, aki arról is beszélt, hogy a tenyésztéshez a hadsereg biztosított tenyészméneket. 

A hozzá nem értés volt a sírba eresztő kötél 

A vásárhelyi fajtaváltás nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan. Arra nem volt lehetőség, hogy a kancákat lecseréljék, hanem Furioso-North Star ménekkel kezdték fedeztetni őket. Így folyamatosan történt a fajtaátalakítás, több generáción keresztül. A két világháború között a céltudatos Furioso-North Star tenyésztés ellenére is nagy számban voltak Hódmezővásárhelyen más fajtájú lovak is. 

A második világháború után, a gépesítés térnyerésével egyre jobban kiszorultak a lovak, mind a hadseregből, mind pedig a mezőgazdaságból. 

– A háború igencsak megritkította a lóállományt. Sokaknak bevonultatták a lovaikat. Emellett az orosz katonák, ha a tanyákban lovat találták, magukkal vitték. Olykor előfordult, hogy otthagyták cserébe a saját, kistestű, lesoványodott, lesántult ukrán lovaikat, amiket a háború utáni újrakezdésben befogtak a munkába a parasztok, természetesen „feljavítva”. Hódmezővásárhelyen, bár nem ez volt a jellemző, de előfordultak hidegvérű lovak is. Ezekkel hígították fel a Furioso-North Star lovakat. A vérbeli lovasok döbbenettel élték meg, hogy hozzá nem értő emberek hogyan korcsosították el az ország és a térség lóállományát. Ez a folyamat a pártdiktatúrában megállíthatatlan volt. Ezekből a keresztezésekből születtek például az úgynevezett sodrott csikók. A szocialista mezőgazdaság céljainak ez a keresztezett fajta felelt meg leginkább, mert nagyobb teherbírásúak voltak és nyugodtabb vérmérsékletűek. Olyanok is hajthatták, akik nem értettek a lovakhoz, de még érzékük sem volt hozzájuk. Ez az időszak volt az acélos szervezetű magyar ló sírba eresztő kötele. Hódmezővásárhelyen azért nem volt annyira tragikus a helyzet, mint máshol, mert Vásárhely mindig is a megye lótenyésztő központja volt, és ezt a funkcióját a mai napig megtartotta – említette meg Perényi János, aki beszélt arról is, hogy a téeszesítés is hatalmas érvágás volt a parasztem­bereknek. 

Kiűzték a tanyákból a csikónyerítést 

– A rendszer megfosztotta őket a féltve őrzött lovaiktól, amelyeket némelyikük még a feleségénél is jobban szeretett. Sok helyen a ló családtagnak számított. Tavasszal a kiscsikók születése valóságos ünnep volt. A nagypolitika azonban kiűzte a csikónyerítést a vásárhelyi tanyákból. Mivel a téeszekben nem volt szükség annyi lóra, mint amennyit bevittek, ezért megkezdődött a nagy genetikai értéket képviselő lovak vágatása. A vágóhidak alig győzték ezt. 

A szocializmus éveiben a helyi állami gazdaság Arany­ági Ménese volt Vásárhely leghíresebb ménese. A rendszerváltozás után több kisebb-nagyobb létszámú ménese is volt a városnak, ezek közül a legnagyobb létszámúak napjainkban a Kucsora család kéktói ménese és Perényi János sóshalmi ménese. 

Hajtott pusztanyolcast is 

Perényi János állattenyésztési agronómusként végzett a főiskolán, a juh- és lótenyésztés volt a fő szakterülete, dolgozott ménesvezetőként, juhászati ágazatvezetőként, majd magángazda lett. Galopp- és díjugrató versenyzőként is ismert volt. Négyes fogatot hajtott, betanította és hajtotta a pusztaötöst, sőt, a pusztanyolcast, ami sárga Furioso-North Starokból állt, de számos filmben is láthattuk kaszkadőrként. Perényi János a ritkaságnak számító sárga színt menti a fajtában. Generációkra visszamenőleg családja is sárga lovakat tartott. 

A sárga megmentésén dolgozik 

– Ápolom a családi hagyományokat. Nekem sárga Furioso-North Starjaim vannak. Kiskunhalason, ahol katona voltam, ott is sok sárga ló volt. A lóállományomban annyira erős a sárga genetika, hogy ha pejménnel fedeztetek is, az utód akkor is sárga lesz, ha a mén valamelyik elődje sárga volt. A Furioso-North Star tenyésztők általában nem nagyon örülnek ennek a színnek, mert a pej az alapszín, de a fajtában elfogadott. Sárga tenyészmén nagyon kevés van, az országban csak 2-3. Ezért a mének származásában kutatom ki legtöbbször, hogy volt-e sárga felmenőjük – említette meg a lovas szakember.