Kunszabó Kevin: Mit csináljak? Mondjam Istennek, hogy szia?

Kunszabó Kevin nem volt az a kimondottan jó gyerek, sőt kifejezetten rossz híre volt az általános iskolában. Aztán mindez hirtelen megváltozott. 
Az iskola drogosa és a vallás

– Te egy vagány, nagy dumájú srác vagy, vagy voltál, de már nem vagy az. Hogyan kerültél kapcsolatba a misszióval? 

– Te is tudod, hogy igazából hírnevem az volt az iskolában. Az iskola drogosa voltam, pedig soha nem drogoztam. Szóval ez volt a hírem Bordányban. Rossz gyerek voltam. Péter Dáviddal, a pásztor Péter Pál fiával ak­­kor lettem jó­­ba, amikor meg­­buktam hetedikben. Ő vezetett be ide a gyülekezetbe, meg a misszióba. 

– Az hogyan történt? Ahogy ismerlek, nem volt könnyű rábeszélni. 

– Igen, nem volt az. Egy évbe telt. Próbált engem bevezetni. Emlékszem, mondtam neki, hogy jó, jó, én elfogadom, amit te mondasz, de akkor te is fogadd el, hogy én ezt nem akarom. Végül 2021 szeptemberében eljöttem ide. Azt mondta Dávid, hogy csak próbáljam ki, nincs semmi vesztenivalóm, csak imádkozzak egyet. Azt se tudtam, hogyan kell imád­­kozni. Kérdeztem tőle, hogy mit csináljak, mondjam Istennek, hogy szia? Mondta, hogy nem, úgy beszélgess Istennel, mint egy emberrel. Úgy beszélgess vele, mintha velem beszélgetnél. Elmentem motorozni aznap, és láttam magamat, hogy fekszek az úton. Igazából akkor imádkoztam először. 

„Mintha ide járnék már ezer éve"

– És aztán eljöttél ide. Milyen volt? 

– Azt nem lehet elmondani szavakban. Itt voltam vasárnap a gyülekezetben, és nagyon tetszett a közösség, befogadtak. Azon csodálkoztam, hogy mindenki olyan kedves volt velem, mintha ide járnék ezer éve. Olyan volt ez a környezet, mintha ide járnék gyerekkorom óta. 

– Azóta eltelt majdnem két év. Mi változott? Megjavultál? 

– Hát igen, leszoktam a cigarettáról. Mert ugye hét évet cigiztem. A gyerekekben szerintem mindig van valami hiány, és ezt pótolják a cigivel, drogokkal.

Én is ezt a hiányt töltöttem ki cigivel meg piával. 

– Mi az, amit találtál, és pótolja ezt a hiányt? 

– Az üresség, ami van az emberek szívében, ami miatt mást keresnek, amivel be tudják ezt tölteni, azt megtaláltam. Megtaláltam Istent. 

Barátai kételkedtek benne

– Mit adott neked ez a közösség? 

– Rengeteg barátot, embert, akikre számíthatok. 

– Önkénteskedsz, itt töltöd a nyarat. Sok fiatal nyáron délig alszik, szórakozik. Ez nem hiányzik? 

– Szerintem nekem ez na­gyon jó egyébként. Jól érzem itt magam. 

– Mit szóltak a változáshoz a szüleid, barátaid? 

– Az akkori barátaim mondták sokszor, hogy ez nem te vagy, te ezt nem akarod, ez hülyeség. Nem piszkáltak igazából, csak kételkedtek abban, hogy komolyan gondolom. Azt hitték, ezt csak rám erőltetik mások. Nem is igazán tartom már velük a kapcsolatot. Sokan arra figyeltek fel, hogy letettem a cigit, annak örült mindenki. Korábban háromszor próbáltam leszokni. Úgy sikerült letennem, hogy nem is kívántam. Eszembe se jutott, hogy rágyújtsak. 

Ami a szívükön van, arról beszélnek

– A vallással megmarad majd a jövőben is a kapcsolatot? 

– Mindenképpen. Szeretnék érettségizni, az biztos. Szerintem el fogok tudni helyezkedni a misszióban is. 

– Az egyik Facebook élő videóban nagyon szenvedélyesen beszélsz Istenről. 

– Az egy országos imahálózat, amit Dávid kezdett el, és bevont engem is. Ketten csináljuk. Ami a szívünkön van, arról beszélünk. Az a célja, hogy imádkozzunk az emberekért, és hogy az emberek imádkozzanak egymásért.