2024.02.21. 09:00
Andrea, a múzeum biztos pontja
Kincsre lelt Farkas Andreában a csongrádi múzeum: immáron 21 éve ő a biztos pont az intézményben. Egy kisebb kulturális intézményben mindenféle feladat megtalálja az embert, Andrea pedig semmi elől nem tért ki.
Nagyon büszkék Andreára a múzeumban. Fotó: Tari László Múzeum
Vezetők, munkatársak cserélődtek az elmúlt két évtizedben, egy biztos pont viszont maradt a Tari László Múzeum munkaközösségében – a magyar kultúra napján polgármesteri dicséretben is részesült. Farkas Andrea egyedül gondoskodik egy 300 négyzetméter alapterületű régészeti raktár, a hasonló méretű néprajzi raktár és a múzeum Iskola utcai főépületének rendjéről. A modul textilraktár berendezése, karbantartása másfél évtizede az ő feladata. Emellett az évek során megszerzett nagy rutinnal és a magából fakadó segítőkészséggel vesz részt a látogatószolgálatban.
Az elmúlt több mint húsz évben minden időszaki kiállítás építésében részt vett, jelenleg az új állandó tárlaton dolgozik ő is. Panasz nélkül kiveszi részét a mintegy 30 ezer műtárgy kézi mozgatásában – így méltatták a múzeumban. Otthonosan mozog a néprajzi, történeti, régészeti tárgyak között, tudja, melyikért hova kell nyúlni, valamint előkészítésüket, tisztításukat is megtanulta.
2003 óta három teljes revízióban, három teljes raktár átköltöztetésben is részt vett. Nem csoda, hogy figyelemre méltó tárgyismereti és szakmai tapasztalattal gazdagodott. Erre nagyobb intézményekben vannak szakemberek, náluk univerzálisnak kell lenni – mondta Andrea.
Elmesélte, 2003. február 1-jén kezdett a múzeumban, de sokáig nem is lehetett tudni, hogy ott dolgozik, mert külső raktárakba volt beosztva. Az akkori igazgató, Szűcs Judit alkalmazta teremőrnek, először a téli hónapokra, majd becsatlakozott a raktározásba, később a kiállítások rendezésébe is.
Véletlenül belecsöppentem a múzeumi világba, de nagyon megszerettem, különösen a néprajzi tárgyakat, amelyeknek a nevét sem ismertem, tiloló vagy butella, ezeket már a mi generációnk sem használta, kikerültek a köznyelvből
– ismerte el Andrea. Nagymamája tanyán élt, ahhoz az életérzéshez tudja kapcsolni ezeket a tárgyakat.
Soha nem derült ki, de szerinte a rugalmassága miatt maradhatott az intézményben.
Itt gyakran kellett korán jönni, későn menni, vasárnap is dolgozni. Azt szoktam mondani, magam is muzeális darab vagyok már itt
– mosolygott Andrea.
