Vajon min töprenghetett?

Feltehetően élelmet keresett, ám talán az sem zárható ki teljesen, hogy a hajdanvolt úttörők vidámságának szemléltetése okán hágott fel ez a mókuska a fa tetejébe. Noha korántsem vagyok szakértő, az azért talán megállapítható, hogy nem a kitörő öröm tükröződik orcájáról. Sokkal inkább egyfajta töprengő attitűdöt véltem fölfedezni fizimiskáján.

Török János fotóriporter kollégánknak a sándorfalvi tanyavilágban sikerült lencsevégre kapnia a bájos, bozontos rágcsálót, amely másodmagával ugrándozott az ágakon. Nagy természetbarátként rögvest felvilágosított, hogy a képen látható egyed egy európai vörös mókus. Beazonosításában a fülein nőtt, felettébb hosszú szőrpamacsok nyújtottak biztos támpontot.

De vajon min töprenghetett? Talán a szokatlanul enyhe februári időjárás késztette tűnődésre, hogy immár nyugodt szívvel átadhatja-e magát a tavasz beköszöntének és azzal együtt – Valenti-nap közeledtével – a párválasztás és családalapítás örömeinek. Vagy talán éppen ellenkezőleg: tudja, hogy messze még a kikelet, és téli elemózsia-tartalékainak titkos rejtekén morfondírozott. A szakirodalom szerint ugyanis a mókusok készleteiknek legalább feléről elfelejtik, hogy hová rejtették. Persze Tersánszky Józsi Jenő nyomán adódik még egy lehetőség. Lehet, hogy a kis bozontos az örökké termő fáról ábrándozni torpant meg egy pillanatra.