Jól járt, aki kitartott a magánnyugdíj mellett

– 15 évig voltam az OTP magánnyugdíjpénztár tagja: amikor tavaly megszűnt, a 3 és fél millió forintos befizetésemre 1,9 millió forintos hozamot számoltak ki – kezdte el a történetét Zoltán, a 2 gyermekes családapa. – Ezt az összeget az ING-hez vittem át.

Ezek szerint nem bánta meg, hogy maradt a magánnyugdíjkasszás rendszerben – kérdeztük. Azt válaszolta: „Nem tudom, mert bármikor hozhatnak egy olyan törvényt, ami még a maradék pénztáraknak is betesz".

2011-ben sorba kellett állni a maradásért

A parlament 2010 decemberében fogadta el, hogy a magán-nyugdíjpénztári járulék csak az állami nyugdíjalapba folyhat be. Aki átlépett az államhoz, az a reálhozamot adómentesen felvehette. Aki viszont maradni akart, az 2011. január 31-éig személyesen, hosszú sorban állással nyilatkozhatott a szándékáról. A kormányzati kommunikáció azt sugallta, aki nem lép vissza az állami rendszerbe, nem kap állami nyugdíjat. Végül kimondták: a magánkasszák tagjainak is teljes állami nyugdíj jár.

Nyilatkozónk hozzátette, akkor azért nem ijedt meg a fenyegetéstől, hogy nem lesz állami nyugdíja, mert kiszámolta: legkorábban 25-30 év múlva hagyhatná abba a munkát. De mi van, ha addigra összeomlik az állami nyugdíjrendszer? Ezt a magán-nyugdíjpénztári vagyont azonban felveheti egy összegben, vagy ha már nem él, örökölhetik a gyerekek. Egy másik pénztártag, Attila úgy nyilatkozott: volt benne egy adag „csakazértis" 2011-ben, amikor nem adta oda a pénzét az államnak. Nem akarta elhinni azt sem, hogy megvonhatják az állami nyugdíjat. Mára közel 6 millió forintja gyűlt össze, ami a nyugdíjas évek legbiztosabb hátterének tűnik.

A legjobb magánnyugdíjpénztár tavaly 305 ezer forinttal növelte egy átlagos, az év elején közel 3 millió forintos megtakarítással rendelkező tagja vagyonát, míg a leggyengébben teljesítő 132 ezer forintot produkált. A kevésbé átlagos pénztárak félmillió forint feletti hozamot is elértek. Így a magánnyugdíjpénztárak tagjai 4–10,5 százalék közötti reálhozamot könyvelhetnek el, és megnyugodhatnak: jó helyen fialt a pénzük.

A vagyongyarapodásnak azonban nem sokan örülhetnek. A legfrissebb számok szerint 2013. szeptember végén a magánnyugdíjpénztáraknak már csak alig több mint 63 ezer tagja volt, az összes vagyon 192 milliárd forintra rúgott (így jön ki az a szám, hogy egy átlagos tag számláján 3 millió forintot tartanak nyilván). Csongrád megyéből 3803-an voltak, akik nem adták a pénzüket. A pénztárak száma azonban a sok kilépő miatt 2013-ban tovább csökkent, ma már csak 5 kezeli a tagok befizetéseit. Honnan is indultunk? Az állam 2011 elejétől több mint 3 millió tag 3000 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári vagyonát kebelezte be: döntő hányadát az államadósság csökkentésére fordították. A beígért egyéni számlás nyilvántartásból pedig semmi sem lett.

A 3 pillér története

A magánnyugdíjkasszás rendszer 1998. január 1-jén indult el Magyarországon, akkor született meg az úgynevezett 3 pilléres rendszer. Az első pillér az állami felosztó-kirovó, a második a magán-nyugdíjpénztári, a harmadik az önkéntes pénztári rendszer lett volna. A pályakezdőket kötelezően „beléptették" a második pillérbe, a magánnyugdíjpénztárba, internetes kalkulátorokkal pedig ki lehetett számolni, melyik korosztály az, amelyiknek már nem éri meg ezt választani. 1998-tól tehát a 24 százalékos munkáltatói járulék az államkasszába folyt be, a 8 százalékos munkavállalói járulékot pedig a magánnyugdíjpénztárba fizették be a tagok. Cserébe azt ígérték, hogy a nyugdíjuk 75 százalékát az államtól, 25 százalékát pedig a pénztártól várhatják majd.