József Attila és Horger Antal

2020.03.29. 13:02

Elvette a kedvét az egyetemtől

„Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni” – mondta irodájában két tanú előtt Horger Antal József Attilának. Tiszta szívvel című verse miatt tört ki a botrány, amit 1925-ben Gyümölcsoltó Boldogasszony napján közölt le a Délmagyarország, lapunkban az egyik tanú is visszaemlékezett.

Farkas Judit

„– Kérem, József úr, ön egy verset irt a Szeged mult szerdai számába. Többek között azt írta, hogy nincs se istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl. Kérem, én a bölcsészeti kar álláspontját közlöm önnel: ön középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot, ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.

– De professzor úr, mikor én azt a verset írtam, már három napja nem ett... – Kérem! – ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát – A verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni. Leült. Nem nézett fel.” – így idézte fel a Délmagyarország 1954. július 25-i lapszámában Fehér Ede tanár, József Attila egykori egyetemi jó barátja, hogyan zaj­­lott az emlékezetes eltanácsolás a szegedi egyetemről.

Támadták a verset

„...ugy megbántam, hogy elolvastam ezt a szép verset, mint amikor a kutya kilencet fijadzik, mert azóta én is embert szeretnék ölni.”

Fehér Ede jelen volt az 1925. március 30-i esetnél, József Attila másik ba­­rátjával, H. Ko­vács Mihállyal együtt – Horger Antal őket is behívta tanúnak. A Tiszta szívvel miatt tört ki a botrány. A verset március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján publikálta az ak­­kor Szeged néven megjelenő Délmagyarország, amit hamarosan be is tiltottak, az utcai árusítást már januárban sem engedélyezték.

Nem Horger volt az első, aki támadta – előtte egy nappal, március 29-én a Szegedi Új Nemzedék két cikkben is nekiment miatta a fiatal költőnek. „...ugy megbántam, hogy elolvastam ezt a szép verset, mint amikor a kutya kilencet fijadzik, mert azóta én is embert szeretnék ölni” – írták, és a Szegedet helybeli „zsidólapként” említették. Horger egyébként lapunkban már 1922-ben szerepelt. Pisztollyal rálőtt a felesége, feljelentette, követtük a pört.

Behívatta a költőt

Az államszocializmus időszakában József Attila munkásmozgalmi kötődését igyekeztek hangsúlyozni, Horger Antalból – aki azóta is szaktekintélynek számít a nyelvészetben – a Horthy-rendszer megtestesítője lett. Amikor Péter László, az ismert szegedi irodalom- és helytörténész más szempontból elemezte a történetet 1955-ben, mint a hi­vatalos, nagy vita bontakozott ki lapunk hasábjain. Péter László szerint Horger nem volt szélsőjobboldali, sem fajvédő, hanem vallási szempontból közömbös, kutatásaiban alapos, pozitivista tudós. Viszont az is tény, hogy a nyelvész a szélsőjobboldali lap írásai után már reggel magához hívatta a költőt.

Elvette a kedvét

Az eltanácsolást nem követték hivatalos lépések az egyetem részéről, de József Attila egykori barátja szerint „ez időtől elidegenedett, majd elvadult az egyetemtől. Nem volt hozzá kedve.” Versei továbbra is jelentek meg szegedi, makói lapokban, és itt nyomtatták a Nincsen apám, se anyám című verseskötetét is 1929-ben. Horger An­­talról, aki két évig dékánja is volt az akkori Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarának, 1940. május 30-án ír­­ta lapunk: nyugdíjba ment. A róla elnevezett hangtörvényt ma két nyíltszótagos tendencia­ként ta­­nítják a magyar szakosoknak: nélküle nem tudnánk, miért lett a malinából málna, a haloványból halvány.

Ezek is érdekelhetik