Moholy-Nagy László négy költeménye is megjelent a Délmagyarországban

Bár lapunk többször foglalkozott a témával az elmúlt évtizedekben, sokan talán ma sem tudják, milyen szorosan kötődött Szegedhez Moholy-Nagy László, a legismertebb magyar képzőművész. A Délmagyarország nem csak kiállításáról írt, először versei jelentek meg a lapban.

Farkas Judit

Emléktábla jelzi az Aradi vértanúk tere és a Zrínyi utca sarkán álló épületen: egykor itt állt az a ház, amelyben Moholy-Nagy László szegedi műterme volt. A legismertebb magyar képzőművész és Szeged kapcsolatával sokat foglalkozott a Délmagyarország: szorosan kötődött éveken át a városhoz, először verseivel került be lapunkba. Lengyel András szegedi irodalomtörténész Közkatonái a tollnak című könyvében említi: A művészettörténeti Dokumentációs Központ úgynevezett Bauhaus-számának megjelenése, 1963 óta tudjuk, hogy Moholy-Nagy László versekkel kezdte pályáját. Egy Németh Antalhoz írott, 1924-es levélben maga vallotta be, hogy fiatalon író szeretett volna lenni. 12 éves korától verseket is írt.

A Radnóti elődjébe járt

A művész Bácsborsódon született, apja eltűnt Amerikában. A család Moholra költözött, a fiúk nagybátyja, Nagy Gusztáv ügyvéd iskoláztatta a gyerekeket. Hálájuk jeléül vették fel a családnevét. Tízévesen, még Weisz Lászlóként került Moholy-Nagy a Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba – a mai Radnóti-gimnázium elődje –, 1913-ban végzett. Iskolai rendezvényről is találtunk hírt lapunkban, ahol a saját verseit mondta el. A legtöbb vers, amit ismerünk, 1911–12-ből való, a legkésőbbi 1918-as. Esztétikai szempontból nem különösebben jelentősek – írta Lengyel András. Azért fontosak, mert olyan pályaszakaszban vallanak Moholy-Nagy érzelmeiről, szellemi tájékozódásáról, amelyben eszmei fejlődését szinte semmi más nem dokumentálja.

Négy vers lapunkban

Tíz verse maradt fenn összesen. Szegeden két költeménye került be a Szegedi Naplóba, négy a Délmagyarországba, ezeket Apró Ferenc szegedi irodalom- és helytörténész derítette fel. Talán a nagybácsira tekintettel közölték a diákköltő verseit. Egy Móra Ferencnek írott 1917-es levél is bizonyítja, hogy akkoriban Móra is a szárnyai alá vette. A lap 1912. október 27-i számának tárcarovata három verset közölt a középiskolás diáktól: Egy fehér ház előtt, Leány jött az őszben, Várok az estben. A november elsejei lapszámban újabb versét hozta le lapunk, Halott testvérkéim címmel.

Juhász Gyula barátja

Az érettségi után Budapesten kezdett jogi tanulmányokat. Az első világháborús orosz frontra másodéves egyetemistaként került, súlyosan megsebesült, előbb Odesszában, aztán Szegeden gyógyult. A Bach család és Gergely Sándor szobrász vette pártfogásába. Műtermében kötött barátságot Juhász Gyulával, aki egyetlen szegedi, Gergellyel és feleségével közös kiállítását megnyitotta 1919-ben, és a Délmagyarországban is méltatta. A megnyitón Móra Ferenc is részt vett. Moholy-Nagy László elkészítette Juhász Gyula portréját, Mórát is megfestette. 1919 végén a két művész barát emigrált, Moholy-Nagy először Bécsbe, majd Berlinbe költözött. 1920-ban kétszer is írt külföldi sikereiről akkor Szeged néven megjelenő lapunk. Juhász Gyulától egy alkalmi vers is fennmaradt, amelyben megörökítette később világhírűvé vált barátja nevét: „Az ember ötlete néha pokoli, Nem is tudja igazán megokolni, Miért lett modernné éppen a Moholi?”