2021.03.21. 14:00
Böjti popcorn és erjesztett leves
Azt tudjuk, hogy a húsvét előtti, 40 napos nagyböjtöt szigorúan tartották a mi vidékünkön is, azt már nem feltétlenül, hogy mi került az asztalra. Fehér étel, mák és pattogatott kukorica: a megyebeli böjtös ételekről néprajzkutatóval beszélgettünk.
Zöldséges árpakásaleves, kásaszömes olajos káposzta, olajos töltött paszúr, ahogy a szegediek ették a nagyböjt alatt. Szentesen fehér eledelekkel éltek. Fotó: Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont
A szeged-alsóvárosi ferencesek 2017-ben egy ételkóstoló után közzétették helyi böjtös ételek receptjeit, amelyek Bálint Sándor gyűjtéséből származnak. A fogásokat egy-egy rövid leírás alapján próbálták meg rekonstruálni. Az Alsóvárosi Látogatóközpontban, megírta lapunk is, zöldséges árpakásalevest, kásaszömes olajos káposztát, olajos töltött paszúrt, lekváros köleskását és paprikaolajjal megkent kenyeret kóstolhattak a látogatók, az elkészítésüket is közöltük. Utánajártunk, mit lehetne még kóstoltatni a böjti ételek közül a megyében.
Nem érhette zsír a böjti edényt
A fenti ételekről tudni kell, hogy mind olajjal készültek – és a paszúr a szemesbab. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, akit a helyi böjtös ételekről kérdeztünk, elmondta: zsírt egyáltalán nem használhattak a nagyböjt idején. Olajjal, esetleg vajjal készítettek mindent. Az előírásokat annyira szigorúan vették, hogy sok helyen más edényeket használtak a 40 napos böjt alatt.
Volt 3-4 edény a háztartásban, amit csak ilyenkor vettek elő, hogy ne is érintkezhessen soha hússal, zsírral.
Ha erre nem volt mód, az edényeket nagyon alaposan kisúrolták hamulúggal.
A nagyböjt „főszereplője” étkezésben a kenyér és a víz. Ez jelképezte a sorsközösség vállalását a szegényekkel, a kenyér emellett Jézus testét, a víz a megtisztulást. Így ezekből igyekeztek minél többet fogyasztani, és kerülni a főtt ételeket. Főzelékfélék, főtt tészták, nyers és aszalt gyümölcsök, savanyú levesek, krumplileves, lebbencsleves, tarhonya – főként ezek az ételfélék készültek a 40 napos böjt alatt.
Fehér eledelek a Szentesiek asztalán
– A szentesi katolikusok lehetőleg fehér eledellel étkeztek – elevenített fel egy helyi szokást a szakértő: ez tejet, túrót, vajat, tojást jelentett. Be volt osztva, mit, mikor és hogyan főznek a hét napjain. Egy jellemző étel volt a cibereleves, nemcsak megyeszerte, hanem a magyarlakta területeken is. Korpát vagy aszalt szilvát leöntöttek forró vízzel, kevés kenyeret, kovászt tettek hozzá, hagyták állni, amíg édessé nem erjedt. Akkor felforralták, beleütött tojással ették. – Ismert volt a böjti időszakban a hamis halleves, amiben nem volt más, csak krumpli, hagyma, tört paprika. A nagymamám Csongrádon nekem is gyakran készített – hozott még egy példát a néprajzkutató. A mákos guba, mákos tészta más böjti időszakokban is került az asztalra, például halottak napja táján.
A halottkultuszhoz is köze van ugyanis a máknak, mert fekete, mint a gyász színe.
Negyvenelés, napi hét szem búza
A böjtöt többféleképpen is tarthatták annak idején. Voltak „lazább” és szigorúbb napok a böjti időszak alatt: ilyen volt a szerda, péntek, szombat. Ezeken a napokon a tej, tojás fogyasztását is visszafogták. Élt a negyvenelés szokása: aki ezt vállalta, az a nagyböjt alatt összesen negyvenszer evett, azaz naponta egyszer, napnyugta után. Volt, aki a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzát evett, és volt, ahol az állatokat is böjtöltették. Az általános elvárás szerint ha háromszor is ettek egy nap, abból csak egyszer laktak jól.
![](https://cdn.delmagyar.hu/2021/12/mdnKTATA55pcMg17JmUx66xBOq-lBV8UN5mkniZsgLQ/fill/2048/1536/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzAyZTliNWJjMTg3YTQ0OGE4MWEzMDhjYjA3NjMwN2Rk.jpg)
Ami minket meglepett, az a pattogatott kukorica a böjti ételek sorában. A korábbi böjtös ételkóstolón is elmondták:
főként nagypéntek délután szabad tűzön készítették, de a kálváriákhoz vezető utak mentén is árulták.
Gyöngyössy Orsolya ezt azzal egészítette ki, hogy a pattogatott kukoricát nagypénteken általánosan fogyasztottak magyarlakta területeken. A mi vidékünkön szabad tűzön, tarhonyarostában készítették. Lehetőleg külön helyen termesztették az e napra szánt kukoricát, hagyták lábon. A hagyomány szerint akkor volt jó, ha már megfújta a böjti szél.