Az egyedit keresik az aktokban – Fotók

Az Aktfotó kiállítás-sorozatot 1982-ben indította el a Szentesi Művelődési Központ és a Szentesi Fotókör. A tárlat mára az ország egyik legelismertebb aktkiállítása lett. – A szentesi aktfotó kiállítás korát megelőzve vállalta fel a meztelenség, az emberi test fotókon történő művészi bemutatását. Ez akkoriban, a szocializmusban nem volt elfogadott. Azt mondták, hogy ez nem passzol a szocialista embertípushoz – idézte fel Nagy István fotóművész, a kiállítás szervezője. – Azt gondolom, hogy ez a kiállítás is segített abban, hogy az akt elfogadottabb legyen. Az első tárlat megnyitóján, 1982-ben ötvenen voltak, de másnap vagy kétszázan érkeztek a galériába. Az emberek érdekelte ez a művészet – tette hozzá.

Minden évben kilencven körüli fotó kerül üveg alá.

Ez azt jelenti, hogy idén az ötven művész háromszáz beküldött fotójából több mint kétszáz kép marad ki a kiállítás anyagából. A kiválasztás nehéz feladata Fiala de Gábor, Frankl Aliona és Vécsy Attila fotóművészeknek jutott, akik között vita ugyan nem, de hosszas diskurzus kialakult egy-egy megosztóbb kép kapcsán. A zsűri tagjai egyetértettek abban, hogy leginkább olyan alkotásokat kerestek, amik valamilyen mondanivalóvaló bírtak.

– Az a fontos, hogy a képnek legyen üzenete is, és ne hágjon át bizonyos ízléshatárokat. Valamint az is döntő, hogy az alkotó hogyan tudja a technikával, a fotográfiai eszközökkel közvetíteni ezt a bizonyos üzenetet a néző felé – emelte ki Frankl Aliona. – Én az egyediséget, az identitást, a kép gondolatiságát keresem – tette hozzá Fiala de Gábor. – Olyan szemmel is nézzük a képeket, hogy ezek élvezhetőek is legyenek egy kiállítási falon, persze az egyéni látásmód és kifejezés is roppant fontos – egészítette ki Vécsy Attila.

A fotóművészek abban is egyetértettek, hogy egy képnek egyszerűen kell működnie.

Az ember ránéz, és vagy átjön az üzenet vagy nem.

– Vegyes az anyag, de többnyire egyetértettünk abban, hogy mi az, ami bekerül, és mi az, ami nem. Azért előfordult, hogy egy-egy fotónál egy hosszabb diskurzus alakult ki. Nem volt könnyű a válogatás, de olyan képeket igyekeztünk megtartani, amik előremutatóak, amik inkább előre viszik a vizuális kultúrát – összegeztek a fotóművészek.

A kiválasztott képeket júliustól láthatja majd a közönség a Tokácsli Galériában.