Konferenciákkal erősítik az európai kisebbségek védelmét

A strasbourgi Európa Tanácsot 1949-ben, Londonban alapította tíz ország. Nem szabad összekeverni a hírekben gyakran emlegetett Európai Tanáccsal, az Európai Unió állam- és kormányfőit tömörítő, évente legalább négy alkalommal ülésező intézménnyel. A strasbourgi Európa Tanácshoz Magyarország már a rendszerváltozás évében, 1990-ben csatlakozott. A szervezetben jelenleg 47 tagállam van. Az uniós országok mellett például Törökország, Oroszország, Ukrajna, Szerbia és Montenegró is részt vesz a munkában. A tagság bármelyik olyan európai állam előtt nyitva áll, amelyik elfogadja a szabadság, a jogállamiság és az emberi jogok alapértékeit.

Az elsőként megrendezett strasbourgi konferencián a kisebbségvédelem európai helyzetét vizsgálták. Kalmár Ferenc szomszédságpolitikai fejlesztésért felelős miniszteri biztos szerint a legfontosabb cél a sokszínű Európa megőrzése.

– Négy konferenciát terveztek, kettőt Budapesten, kettőt pedig Strasbourgban. Mi a kormány célja ezekkel a rendezvényekkel?

– A magyar kormány elfogadott öt prioritást. Az első a nemzeti kisebbségek hatékony védelmének az előmozdítása. A második a jövő generációkról, a harmadik a vallásközi párbeszédről szól. A negyedik a mesterséges intelligenciával és a kibervédelemmel, az ötödik az európai környezetvédelemmel foglalkozik. Hat hónapos elnökségünk alatt hetven rendezvény lesz sokféle területen. A nemzeti kisebbségek kérdésköre Trianon óta különösen fontos számunkra, régóta a magyar külpolitika egyik alappillére a kisebbségvédelem. A kisebbségek kérdése nemcsak humanitárius kérdés, hanem az európai béke, biztonság és stabilitás szempontjából is alapvető fontosságú.

– Milyen területeket érintenek a konferenciákon?

– Négy konferenciát tervezünk, június 29-én megtartottuk az elsőt Strasbourgban. Ez a rendezvény a nemzeti kisebbségvédelem jelenlegi lehetőségeiről szólt. Két, a kilencvenes években született dokumentumra koncentráltunk, a nemzeti kisebbségvédelmi keretegyezményre és a regionális és kisebbségi nyelvek chartájára. A két dokumentum kötelező érvényű, de nem kikényszeríthető az aláíró országok számára.

– Mik voltak az első, strasbourgi konferencia tapasztalatai?

– Németh Zsolt, az Ország­gyűlés külügyi bizottságának elnöke előadásában jól összefoglalta a lényeget, miszerint jelenleg Európában a légkör nem olyan, hogy a korábbi két dokumentumot fejleszthetnénk vagy aktualizálhatnánk. Célunk az lehet, hogy megvédjük az eddigi szabályozást és igyekezzünk a dokumentumok használatát mélyíteni, szélesíteni. Fontos, hogy megvédjük a jelenlegi rendszert. Európában az utóbbi években a szexuális kisebbségek és a migráció ügye mellett háttérbe szorult az őshonos kisebbségek témaköre, holott ez 50 millió kisebbségi státuszban élő embert érint a kontinensen.

– Milyen kérdésekre kaphatunk választ a többi konferencián?

– Szeptemberben Budapesten lesz a következő konferencia, ahol azzal foglalkozunk, hogy a civil szervezetek, jogvédő intézetek, kutatóintézetek hogyan tudnak hozzájárulni a kisebbségvédelemhez. A harmadik konferencia az európai jó gyakorlatokról szól, a dél-tiroli autonóm régió parlamentjének elnöke is megtisztel bennünket jelenlétével. A negyedik rendezvényt október 19-én Strasbourg­ban tartjuk, ez a jövőről fog szólni, az identitásmegőrzés és a sokszínű társadalom viszonyával foglalkozik.

– Milyen alapelvek mentén fejlődhet az európai kisebbségvédelem?

– Az utolsó konferencián be fogjuk mutatni azokat az alapelveket, amelyeket Szili Katalin miniszterelnöki megbízottal közösen dolgoztunk ki. 5 alapelvet javasolunk az Európa Tanácsnak. Az elvek biztosíthatják a kisebbségi jogok alapjait mind a 47 országban. A legfontosabb elfogadtatni, hogy a nemzeti kisebbségek kérdésköre nem belügy, hanem európai ügy. A kisebbségek védelme elsősorban az identitás védelmét jelenti, hiszen a cél a sokszínű Európa megőrzése. Az identitás megőrzéséhez egyaránt szükségesek az egyéni és a kollektív jogok. Sajnálatos tény, hogy Szlovákia, Ukrajna és Románia kormánya sem ismeri el a kollektív jogokat. Ha nem adják meg a kollektív jogokat, akkor a kisebbségek asszimilációja elkerülhetetlen. Továbbá a nemzeti identitás nem követheti kizárólagosan az állampolgárságot. Az ötödik alapelv a magyar alkotmányban is benne van: mi, magyarok az országban élő nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőknek tekintjük.