Őrzik a palotai gimnázium emlékét

– Isteni volt, felejthetetlen – mondta meghatottan, könnyeivel küszködve Várkonyiné Trembeczki Ágnes, aki az egykori csanádpalotai gimnázium diákja volt.

Az élet ugyan az érettségi után másfelé sodorta, de végül visszaköltözött oda, ahol született, és ez nagyrészt azoknak a csodaszép emlékeknek köszönhető, amelyekben a gimnáziumi évek alatt része volt.

Most ő készíttetett emléktáblát, amit a valamikori gimnáziumnak is otthont adó helyi általános iskola falán csütörtökön lepleztek le.

A csanádpalotai helytörténeti egyesület által szervezett ünnepségen elhangzott, a falu nappali tagozatos, általános gimnáziuma 1963 és 1967 között működött. Megalapítása egy akkori kormányrendeletnek volt köszönhető, ami előirányozta a vidék felemelését, és szorgalmazta, hogy kisvárosokban, falvakban is induljon középiskolai képzés.

Ami a palotait illeti, ezt egészen komolyan vették helyben, hiszen például a diákoknak egyenruhát és sapkát kellett viselniük, a németül tanuló diákokat tanulmányútra vitték az akkori Kelet-Németországba, de arra is volt példa, hogy az egyik pedagógus estefelé körbebiciklizte a falut, ellenőrizve, hogy a gimnazisták sötétedés után nincsenek-e az utcán – ez ugyanis tilos volt.

Volt idő, hogy egyszerre 3 osztály volt, és színjátszókörük, néptánccsoportjuk is volt.

Trembeczki Ágnes jó szívvel emlékezett az egykori tanárokra, a ma már 90 felett járó volt osztályfőnökre, Spák Imrére és persze a diáktársakra, akikkel rendszeresen tartanak osztálytalálkozót. Őt azért íratták gimnáziumba, hogy neki már ne kelljen nehéz paraszti munkát végeznie, és azért a palotaiba, mert így tudott vigyázni az öccsére, aki az egy épületben lévő általános iskolában tanult.

– A mi évfolyamunknak még megengedték, hogy itt érettségizzen, de az utánunk következőknek már Makón, a Juhász Gyula nevét viselő gimnáziumban kellett befejezniük a tanulmányaikat – tette hozzá. Azt is elmondta, hogy a palotai gimnázium színvonalas volt, hiszen például az ő 28 fős osztályából 20 nebulónak sikerült egyetemre vagy főiskolára bejutni, és ez az arány megfelelt az akkori átlagnak.

Ma már nem tudni, hogy a gimnázium sorsát mi pecsételte meg. Van, aki úgy emlékszik, a helyi tanács nemet mondott arra az igényre, hogy építsenek önálló épületet a középiskolának, mások úgy emlékeznek, egy központi rendelkezés szüntette meg. Ami biztos: ma már sehol sincs semmilyen hivatalos, írásos nyoma, pedig levelező tagozatos gimnáziumi oktatás 1986-ig még folyt Palotán. Mostantól – a csütörtökön felavatott emléktáblán kívül – az is őrzi az emlékét, hogy története visszaemlékezésként bekerült a helyi értéktárba.