A Tar-kőről integettek Balástyára

Kalocsán születtem, de a tanárképzőt már Szegeden végeztem, és Dunaszentbenedeken kezdtem tanítani, közben egyetemi képzésen vettem részt. Ebben az időszakban ismertem meg a feleségemet, aki Szegeden dolgozik mint gyógytornász és ergoterapeuta 

A labdarúgással kerültem Balástyára, a másik sport­ágam a kosárlabda volt. Egy nagyon jó edzőbarátom, akire szinte mentorként gondolok, Cs. Tóth Zoltán ajánlotta figyelmembe az álláslehetőséget, a helyi klubnál kell felépíteni az utánpótlást és az iskolában is taníthatok. 2005 nyarán, őszén érkeztem és nem bántam meg, hogy idekerültem: nyugodt, csendes, szép falu, és az infrastruktúra is nagyon jó az oktatáshoz, jobb, mint egy-két városi suliban. Ez igaz a focira is. Lassacskán régi bútordarabnak számítok, jól érzem magam itt. Abban, hogy gyökeret vertem, sokat számított és számít feleségem családja, valamint a balástyai polgármester, a kollégák és a falu is bizalommal fogadott és elfogadott. Megtaláltam a számításomat, ha nem küldenek, nem megyek, az elmúlt közel két évtized alatt egyszer sem néztem új munkahely után

Most is edzősködöm a klubnál, és a tréningeken, valamint a tanórákon is azt tapasztaltam, hogy az itteni gyerekek nyugodtabbak, visszafogottabbak, gyakorlatiasabbak, mint városi társaik. Jobban lehet velük dolgozni, és a természethez is sokkal közelebb állnak, ami számomra nagyon fontos 

Igen, a tanár fontos, nagyon fontos. Viselkedésének is példamutatónak kell lenni, hogy lássák és követhessék a diákok, valós értékeket kell közvetítenie. Mindig igyekszem beleélni magam a gyerekek helyzetébe, empátiával viseltetni irántuk és a sok elmélet helyett, mellett gyakorlatiasan átadni az ismereteket. Például kémiaórán eljátsszuk az elektronátmenetet: egy valaki az atommag, a többek elektronként fogják körül, úgy teremtenek kapcsolatot, „mennek át”, hogy megfogják egymás kezét. A játék működik a földrajzban is, a törésvonalak mentén a he­­gyek vetődésének meg­ele­venítésekor: a középsők le­guggolnak – ők jelenítik meg a völgyet –, a két oldalon hajlott testhelyzetben, utána egyenesen, majd lábujjhegyen állnak a társaik. Sok mindent be lehet és be kell vetni érdeklődésük felkeltésért és a figyelmük le­kötéséért 

A Bükkbe sokat, közel 20 éven át kirándultunk és táborokat tartottunk, a szívemhez nőtt és a diákok is szerették. Ismerkedtünk a növény- és állatvilággal, olykor visszautaztunk az őskorba, kis túlzással, mintha akkor éltünk volna, s ehhez kapcsolódtak a túrák, a történelmi és régészeti ismeretek, a játékok és a kézműves foglalkozások. Ezen mindig az 5. évfolyamosok vettek részt, 2005-ben már működött és 3 éve volt az utolsó, ebbe is örömmel vetettem bele magam

Számomra a legkedvesebb a Bükk-fennsík peremén lévő csúcs, a Tar-kő. Amikor odaértünk, lenéztünk a mélybe, „belőttük”, merre lehet az Alföld, és üzeneteket kiáltottunk Balástyának, integettünk és kiabáltunk az otthoniaknak

 A daruvonulás felejthetetlen! Büdös-széken már régen voltunk, újra el kellene oda menni

Az egyik feladat az volt Balástyára kerülésemkor, hogy építsem fel a labdarúgó-utánpótlást, ez megtörtént: a fiúknál U7-től, a lányoknál U15-től vannak csapataink, többen felkerültek közülük a felnőtt kerethez és Fodor Tamás elnök mellett lelkes, kellő tudású edzőkollégák vesznek körül. Megtaláltam a megfelelő embereket, például a nagyszülőből, egykori segítőből kollégává vált Förgeteg Józsefet és Gémes Ferencet. Jó lenne ezt a szintet megtartani a sok egyéb lehetőség, kihívás, például a kézilabda megerősödése mellett is. Igaz, 3 évig a szivacskézilabdában magam is szerepet vállaltam ebben

Mindig meg akartam felelni a kihívásoknak, a legtöbbet kihozni magamból és a gyerekekből, a legjobbra nevelni őket, olyanokká, akik akarnak tenni a jövőjükért, és azért, hogy a világ jobb legyen. Ez nagyon fennkölten, ünnepélyesen hangzik, de nekem mindig is életmottóm volt, hogy szeretném a világot jobbá tenni, ami nem hősi tettekből, hanem apró, hétköznapi dolgokból és cselekedetekből, azok megvalósulásából áll. A legfontosabb a család, és mindent úgy tenni, hogy a munka mellett – szeretek tanítani és edzéseket tartani – a lehető legtöbbet lehessek velük, a feleségemmel és két gyermekemmel, valamint találkozhassak bátyámmal, és időnként visszatérjek szülőföldemre, Kalocsára