Palotai lakodalmas – huszonegyedszer

 – mondta az egyik fő szervező, Horváth Csabáné, egyébként a környék egyetlen női vőfélye. Célja a játékos, szórakoztató hagyományőrzés. Ilyenkor egy komplett lagzit szerveznek és tartanak meg a ceremónia minden kellékével a háztól való kikéréstől és a gyalogos menettől, a hintós körúttól a tréfás feladatokkal kísért, hajnalig tartó mulatozásig. Ezúttal vendégvőfélyt is hívtak Bartucz Zsolt személyében, aki Pálmonostoráról érkezett. A Délmagyarországnak azt mondta, sajnálja, hogy hivatásának hagyománya eltűnőben van – civilben egyébként hentes.

A lakodalmason mindig egy alkalmi pár kel egybe egyetlen napra. Volt köztük több olyan is, akikből aztán a való életben is férj-feleség lett. Ezúttal más volt a helyzet: a városházáról útnak indult vőlegény szerepét a magyarcsanádi Valach Attila vállalta, a menyasszonyét Horváth Barbara, aki azt mondta, ők ketten csupán barátok. Azt is elárulta: gyerekkori vágya volt, hogy egyszer menyasszony lehessen a palotai lakodalmason. Őt a Román–Magyar Barátság Házából kérték ki – nem is akárhogyan, hiszen először egy álmenyasszonyt, egy beöltözött férfit vezettek a vőlegény elé, aki azonban nem hagyta magát megtréfálni. A násznépet a Kaszinó zenekar kísérte a vidám egybekelés helyszínére, a főtéri rendezvénysátorhoz.

Horváth Csabáné szerint a régi lagzik hagyományát nem csak a múlt tisztelete érdekében érdemes életben tartani. Tapasztalatai szerint nem igaz, hogy a mai fiatalokat már nem érdekli egy ilyen szertartás – akik ismerik, azok szívesebben fogadnak egymásnak örök hűséget ezen a módon.