2023.08.13. 11:30
Paneldzsungel a szántóföld helyén
Kádár-kockák, téglablokkos társasházak, majd „panelpaloták” nőttek ki szinte a semmiből Csongrád délkeleti részén az ötvenes-hatvanas évektől kezdve. A bökényi városrész közvetlen szomszédságban van az ősi városmaggal, így a két településrész elég kontrasztos képet ad az arra járóknak: a blokkházaktól pár percnyi sétára nádfedeles házak között, macskaköves utcákon baktathatnak a turisták.
Eleinte utálták, majd megszerették: eredetileg Kapcsolatok címe, de a helyiek "Bélcsavarodás"-nak hívják a szobrot. Archív Fotó: Török János
Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató tollából számos olyan vallás- és helytörténeti munkát olvashattunk, amik általában több száz évre repítették vissza az olvasót. Rendhagyó módon most csak néhány évtized távolságra kalauzolt bennünket a múltban, a Bökény: falutól a panelnegyedig. Egy új városrész kialakulásának története Csongrádon a 20. században című tanulmányából megismerhető, hogyan született meg egy új városrész.
Egykor itt falu állt
A csongrádi belsővárossal szemben valaha egy kicsiny, Bekinnek vagy Bökönynek nevezett falu állt, erről már a 13. században is tesznek említést oklevelek. A falu sorsát sorsát a törökök pecsételték meg: amikor 1687-ben elhagyják Csongrádot, teljesen elpusztították a települést, a lakosságát pedig kiirtották. A város később erre az elpusztított falura nőtt rá. Amit ma Bökényként ismerünk, az ennek a hajdanvolt falunak volt a rétje, nádasa.
Az erősen mocsaras, lakatlan területből az 1841-ben megépült Tisza-gátnak és az ármentesítésnek köszönhetően 320 hold föld vált művelhetővé. Az ott kialakított szántóföldek, búzamezők látképe száz évig határozta meg a környéket.
Rosszul áll a lakás-ügy
Mint a néprajzkutató rámutatott, a 2. világháború utáni összetett társadalmi és gazdasági problémahalmaz egyik neuralgikus pontja a lakás-kérdés volt.
Csongrádon sem volt túl fényes a helyzet ezen a téren: a legtöbb lakás a századforduló előtt készült, megfelelő alapozás és szigetelés nélkül, vályogtéglából. Csupán a középületek voltak emeletesek. Ott volt a kényszer, hogy lépni, fejlődni kell
– idézte fel a korabeli állapotokat Gyöngyössy Orsolya.
Romboltak, hogy építhessenek
A városfejlesztési tervek nem voltak szerények, 43 ezer lakos elhelyezésére születtek meg elképzelések – annak ellenére, hogy akkoriban körülbelül feleannyi volt Csongrád lakossága. Az építési láz hatására a városközponti egyemeletes házakat elbontották, hogy helyükre társasházak kerülhessenek, de megindult a terjeszkedés a bökényi földek felé is. Az ott lévő konyhakerteket, szőlőket és gabonaföldeket az állam kisajátította és meghirdették az első házhelyeket.
Nem volt fájdalommentes
A bökényi földek javarészt belvárosi tulajdonosok birtokában voltak, ahol kereset-kiegészítésként konyhakerti növények termesztésével foglalkoztak. A területek kisajátítása, felparcellázása, majd beépítése, a Bökény megszületése fájdalmasan érintette a belvárosi gazdákat
– közölte Gyöngyössy Orsolya. Mint a néprajzkutató elmondta, a kisajátítás egy darabig tüske volt a belvárosban élők szemében, hiszen hiába kaptak cseretelkeket a város másik végén, kitűnő minőségű termőföldeket veszítettek el.
Elkapkodták a telkeket
A telkek meghirdetése futótűzként terjedt a városban, mert nagyon jó áron adták ezeket a területeket, gond nélkül el is kelt az összes. A vevők jellemzően nagycsaládból kiváló fiatalok voltak kis gyerekkel, akik önálló háztartásra vágytak.
Sokan nagyon nehéz körülmények közül, egy szoba-konyhából, zsúfoltságból, albérletből költöztek ide. Egy kész ház akkoriban nagyon drága volt, sokkal olcsóbb volt telket vásárolni, majd hitel segítségével megvenni az anyagot és építkezni
– számolt be a néprajzkutató.
Úttörők a Kádár-kockákban
Az első házak kivétel nélkül 100-szor 100 méter alapterületűek voltak, két utcára néző ablakkal. A Kádár-kocka néven ismert egyen házak alapjait sokszor a rokonság ásta. A kőműves csak a legfontosabb munkálatoknál volt jelen, a legtöbb munkát a családtagok végezték.
A környék azonban inkább hasonlított falura, mint városra: nem voltak kiépítve a közművek, vizet másfél, két kilométerről kellett hordani. Járdák sem voltak, „toronyiránt”, a szántóföldeken átvágva jártak.
A hosszú építkezés, a közös ügyes-bajos dolgok hozták össze az ide költözőket, a közös gondok kovácsolták össze a közösséget. Az első beköltözők egyike, Magonyné Erzsike néni mesélte, hogy összejártak névnapozni, közös disznóvágásokat tartottak, nagyon jó hangulatú közösség alakult ki. Volt, hogy utcabeli gyerekek házasodtak össze. Az elsőként kötött barátságok a mai napig tartanak
– mesélte a néprajzkutató.
Haverok a „KISZ-házban”
Az építkezések következő szakaszában készültek a Hársfai utcai „KISZ-házak”: a Kommunista Ifjúsági Szövetség a hatvanas évek elején 56 társasház építését tervezte. A telkesítést egyszerűen oldották meg: a Justh Gyula utca kertjeit államosították és leválasztották, oda épültek fel a „KISZ-házak”. Egy ilyen ingatlanhoz feliratkozással lehetett hozzájutni. A mutatós házakat általában – hogy-hogy nem – a párthoz közeli figurák, főkönyvelők, tanácstagok kapták meg elsőként, egy kapcsolatok nélküli átlagembernek éveket kellett várnia, hogy ilyen házhoz juthasson.
Persze járda még itt sem volt, mint ahogyan vizet is a felső utcabeli szomszédoktól kellett hordani vödörszám.
Hitelkedvezmény gyerekre
1968-tól kezdték kiépíteni a következő területet, ekkor húzták fel a Raisio utca és környéki lakásokat, garázsokat a korábbi gyümölcsöskertek, legelők helyére. A leendő lakók itt is maguk végeztek szinte mindent, még a köztereket is saját pénzből fásították.
1976-ban a Muskátli utca téglaépítésű társasházai készültek el. Egy-egy ilyen lakáshoz sokan hitelt vettek fel, amihez több gyermek születését is vállalták a családok: két megszületett csemete esetén akár 30 ezer forintot is elengedhetett a bank.
Az ígéret földje
A Bökény beépülésének utolsó lépése ’82-től a panelházak elkészülte volt. Az előregyártott vasbeton elemekből épített házak gyorsan és olcsón elkészültek: az alapozás volt a legnehezebb rész, de után jóformán egy hét alatt kész volt egy szint. A szűk határidők persze egy rakás konstrukciós hibát is eredményeztek, például derékszöget nem nagyon érdemes keresni az ilyen lakásokban.
Ezen felül a vékony falak, a közösségi terek hiánya is próbára tette a friss panellakók idegeit. Viszont akik tanyáról költöztek be, azoknak a Bökény volt az ígéret földje, ahol ők maguk alakították ki az új közösségeket.
