Kötet készült a református templomról

 – tekintett vissza az előzményekre A Makó-újvárosi református templom építéstörténete című kötet szerzője, Forgó Géza történész. A város a török hódoltság után 1699-ben újjátelepült, és felekezeti különállás szerint kialakult a két városrész, a református Szentlőrinc és a katolikus Buják. Az újvárosi református templom megépítését az tette szükségessé, hogy a közösség létszáma folyamatosan gyarapodott, és idővel az addig egyetlen templom már kevésnek bizonyult a híveknek. 
 

Alapos kutatómunka előzte meg

A kötet a helytörténettel foglalkozó, rendezvényeket szervező és kiadványokat megjelentető Szirbik Miklós Egyesület Makói Kincsestár című sorozatának nyolcadik kiadványa. Forgó Géza a könyvvel kapcsolatban elmondta, megírását alapos kutatómunka előzte meg. Tóth Ferenc néhai makói történész, múzeumigazgató nagyon sok mindent lejegyzett a témában, részben ezekre támaszkodott, de a református egyházközség írásos dokumentumait is átnézte. A városrész első református lelkészéről, Csécsi Miklósról is megemlékezik a könyvben – ő az, akinek tiszteletére nemrégiben emlékszobát alakítottak ki a templomban. 
 

Nem volt egyszerű a templomépítés

Megtudtuk, a presbitérium 1856-ban döntött úgy, hogy fel kell építeni a templomot Újvároson. Ekkoriban a nagyjából 23 ezres makói lakosság mint­egy fele volt református. Az épület azonban csak 1882-re készült el. Az 1849-es szabadságharc leverését követően nemcsak a politikai bizonytalanság, de járványok is közrejátszottak abban, hogy folyamatosan csúszott a beruházás. Ráadásul abban az időben nem adtak az ilyesmihez állami támogatást, így maguk a reformátusok teremtették elő adományokból a szükséges összeget. Érdekes, hogy a templomépülethez több magyar és külföldi építész is készített tervrajzot. Végül egy tatai szakember, Besenbach Aladár 1871-re datálható elképzelését valósították meg – azt azonban ma már nem lehet tudni, miért pont ezt. 

1952 óta önálló az egyházközség

Az alapkövet 1876. november 5-én rakták le, a munkára a makói Szép Ferencet és Jókai Istvánt kérték fel. Az építkezéshez szükséges anyagokat igyekeztek helyben vagy a környéken beszerezni, és a kisebb, kiegészítő munkákkal is főként helybeli mestereket bíztak meg. A templomot, amelynek belső tere reneszánsz hatású, végül 1882-ben adták át hivatalosan. A Makó-újvárosi Református Egyházközség egyébként 1952 óta működik önállóan, saját presbitériummal és maguk választotta lelkésszel. 
 

A toronyóra felújítása adta az ihletet

A kötet megírásának apropója, mint a könyvbemutatón is elhangzott, az újvárosi református templom órájának felújítása volt, amely 1927 óta nem mutatta az idő múlását. 2020 októberében szerelték le, majd több mint egyéves önkéntes munkával tette működőképessé egy városszéli műhelyben a helybeli Orkonyi Károly, Szigeti Péter, Vass Zoltán és Szakács László. Az eltelt évtizedek alatt nagyon sok alkatrésze tönkrement, elveszett – ez utóbbiakból újat kellett készíteni. Egy ideig a József Attila Múzeum tematikus kiállításának állványra állított, működés közben látható fő attrakciója volt, majd 2022 novemberében, ipari alpinisták közreműködésével helyezték vissza a 42 méter magas toronyba. Az ünnepélyes avatást egy évvel később tartották. Az óra újraindítását összekötötték a torony felújításával, amit a közösség reményei szerint az egész épület rekonstrukciója is követ majd.