2024.02.10. 18:13
Hazavihetik, amit kikovácsoltak
Már vagy ötven méterre a Gólyás Háztól kihallatszott az udvarról a csengés-bongás, a kalapácsok ütemes zaja, rockzenei aláfestéssel. Kovácsműhely működik a város közepén? Akinek régi vágya a kovácsmesterség kipróbálása, havi rendszerességgel belekóstolhat a Vasveréb kovács workshopban. A Gólyás Házban a hagyományok műhelyébe egy több ezer éves mesterség igazán beleillik.
Bírják a füstöt és kalapácsot, az sem baj, ha korommal jár a munka. Fotó: Darók József
Tavaly márciusban tartották itt az első foglalkozást, azóta sorozattá nőtte ki magát.
Szerettem volna bemutatni azt, amit én tudok, azoknak, akik a tradicionális kovácsolás iránt érdeklődnek
– mondta Medgyesi István, azaz Vasveréb Pütti.
A kovácsmester most szombaton is kitelepült felszerelésével a Gólyás Házba, ahol 12 üllő és ugyanannyi tűzhely mellett dolgoztak a bátor jelentkezők, akik bizony délelőtt 9-től délután 5-ig lendítették a kalapácsot a tűz és füst fölött. Közben a megfáradt kovácslegényeket és -leányokat egy kiadós ebéd várta.
Olyan munkadarabot választ elsőre a mester, ami tetszik nekik, de általában nem hiszik el, hogy meg tudják csinálni. A nap végére azonban nagy örömmel viszik haza a vastárgyakat. Jó néhányan visszajárnak, Siófokról és Kecskemétről is jöttek az országosan is egyedülálló műhelybe.
Először egy kandallótisztító szett első darabjával, egy levéldíszítéssel és csavart véggel ellátott piszkavassal kezdünk. A következő lépésekben a szett többi része kerül sorra, kefével, lapáttal, ugyanígy díszítéssel ellátva. A hölgyek ugyanazt a feladatot és ugyanazokat a szerszámokat kapják, mint a férfiak, egyforma nehézségi fokon
– magyarázta Vasveréb Pütti.
22 éve csinálja, de azt mondta, még most is mindennap tanul.
Nincs olyan, hogy vége, esetleg csak megunhatod
– mosolygott a mester. A műemlékvédelem a szíve csücske, nagyon büszke arra, hogy az országban már többfelé felkérték értékes munkákra. Szentesen a Petőfi Szállóban volt erre példa, Budapesten a Miniszterelnökség egyik épületénél is volt műemlékvédelmi jellegű feladata. Szeged belvárosában is találni több munkáját, ezek közül a „zászlóshajót” a Dóm kovácsoltvas munkáinak rekonstrukciós munkái, a külső kerítésének, illetve az altemplomban található kripták kovácsoltvas rácsainak felújítása jelenti – sorolta a szakember.
Az alkalmi kovácsok az udvaron magas kalóriájú fekete szénnel dolgoznak, a kézi kalapácsolás egy-egy alapműveletét próbálják elsajátítani.
Jelentős változáson nem ment keresztül a mesterség és a szerszámok sem 3500-4000 év alatt
– tette hozzá István.
A kalapácsforgatók között találtuk Várdainé Antal Erikát is, akit a retró sütemények világából, a cukrászdájáról ismerhetik sokan.
Nagy álmom volt, hogy egyszer eljöhessünk ide, mert a nagyapám, Boldizsár Péter is kovácsmester volt. A kitartás, a szellemiség, a fizikai erő, minden összejön itt, a jó hangulattal, bulival együtt
– mondta Erika.
Ezért összehoztak egy családi kovácsolást, fiával, keresztfiával, férjével és orvostanhallgató lányával. A hordozható cserépkályhájukba pont jó lesz, amit kikovácsolnak. Elárulta, hogy Fábiánsebestyénben van egy 250 éves malom, oda szeretné elhívni a mestert egy táborba, a későbbiekben mindenféle kézműves tevékenységet is ki lehetne próbálni.
Itt is keménynek kell lenni, csak máshogy
– jelentette ki Domján Ilona, a divattervező és üzletasszony, akivel ilyen kormosan még kevesen találkoztak.
Kos vagyok, a tűzzel és vassal rokon, így nem kerülhetem el a sorsomat
– nevetett.
Már legalább ötödjére jött a vasat ütni. Épp azt találja vonzónak ebben, hogy teljesen más a környezet, a közeg, ez nagyszerűen kikapcsolja. Hasznosítja is a munkáját a nyárra elkészült sütögetőben, barátai megelégedésére.
