Ezért kell komolyan kell venni a rókavakcinázást és az ebzárlatot

  – nyilatkozta lapunknak Pinnyey Szilárd állatorvos, az SZTE Mezőgazdasági Kar adjunktusa a napokban indult veszettség elleni rókavakcinázás, az azzal párhuzamosan elrendelt ebzárlat és legeltetési tilalom apropóján. Végigvettük a vírus lehetséges, az erdei ciklustól egészen az ember lakta településekig tartó útját.

Elveszett biztonságérzet

Viszonylag kényelmes helyzetben voltunk a szakember szerint olyan értelemben, hogy hosszú ideig nem kellett tartanunk a veszettségtől. Mígnem Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében 2022-ben 4, tavaly 16, idén ezidáig 12 esetet regisztráltak a szakemberek. Utóbb fertőzött rókánál, kutyánál és szarvasmarhánál is kimutatták a vírust. Jelenleg az Ukrajnához közeli területeken a szokásosnál nagyobb a járványügyi kockázat, mivel a háború miatt az ottani állategészségügyi hatóságok nem tudták végrehajtani a rókák vakcinázási programját. A betegség pedig feltehetően természetes úton, a vadállomány Ukrajna felőli mozgása révén került Magyarországra.

A szelíd róka esete

Pinnyey Szilárd szerint egyértelműen az oltatlan kutyák jelenléte a legnagyobb veszélyforrás. Annak hiányában nem lehetünk igazán biztonságban, hiszen az északi vármegyéből könnyen, akár országhatáron belül is terjedhet a vírus. A kutyákra a vadállomány fertőzött egyedei közül például a róka, aranysakál, borz lehet veszélyes, de legelő marháknál ugyancsak felmerülhet a kontaktus. A szakember arra figyelmeztetett, hogy bár mostanra a természetes élőhelyek folyamatos csökkenése miatt az urbanizálódó róka táplálék után kutatva be-be téved településekre, alapvetően kerüli az emberi közelséget. A városban feltűnő, különösen szelíd egyedek már aggodalomra adhatnak okot és mindenképp értesíteni kell a hatóságokat. Fontos, senki ne gondolja azt, hogy megsimogassa a szelídnek tűnő rókát, vagy egyéb vadállatot, mert éppen a megváltozott, zavart viselkedés utalhat a veszettségre.

Az emberi tévhit a természetről

A szakember szerint a városi ember mostanra elvesztette kapcsolatát a természettel, nem ismerjük jellemzőit, törvényeit. Könnyen kialakul az a tévhit, hogy a vadállatok közelsége magától értetődő, akár meg is simogathatjuk bármelyiket. Holott amikor belépnek a területünkre, amely egykor az övék volt, abból konfliktus lehet. Ez a városokban élve nehezebben látható, ezért is fontos a tájékozottság.

Az esetleges kontaktus útján megfertőződő oltatlan kutyák némelyike úgynevezett dühöngő veszettséggel betegszik meg, agresszívvé válik, a veszettség pedig harapásokkal, karmolással terjed tovább az emberre.

 – hangsúlyozta az állatorvos.