Tizenhat évesen jelent meg az első verseskötete Melis Fanninak

– Amióta az eszemet tudom, a világ legtermészetesebb dolga számomra, hogy verseket írok. Először óvodáskoromban, négy­­évesen kezdtem el „írni”, pontosabban akkor még csak diktáltam a szüleimnek. Ezek közül megvan még pár a nagymamámnál – idézte fel Melis Fanni.

A tizenhat éves lány, amióta megtanult írni, ontja magából a verseket. Ezeket főleg pályázatokon mutatja meg, de alkotásainak a legnagyobb közösségi oldalon is létrehozott egy „online verseskötetet”, azonban arra a legbüszkébb, hogy idén januárban megjelent önálló verseskötete Valaki címmel.

– Tavaly nyáron értem el oda, hogy úgy gondoljam, megérett az utóbbi két-három év munkája egy kötethez, amit végül az Irodalmi Rádió segítségével sikerült kiadni.

Ez tényleg egy megfogalmazhatatlan érzés, beleborzong az ember, amikor a kezében tartja a saját verseit nyomtatásban. Olyan ez, mint egy szülőnek a gyermeke – be­szélt az érzéseiről Fanni.

A fábiánsebestyéni lány most Orosházán gimnazista, még nem döntötte el, hogy milyen „civil” szakmát választ majd. Ugyan lételeme az írás, de fontosnak tartja, hogy egy jól használható végzettséget is szerezzen.

– A közvetlen környezetem, a legfontosabb emberek elfogadták, hogy az írás a szenvedélyem, hogy ez velem jár.

Támogatnak, és bíznak bennem, hogy jó úton járok. Emellett szeretnék egy biztos megélhetési pontot is az életemben, a jogi pályán gondolkodom, de ez még egy nem kiforrott dolog – vázolta a terveit Fanni.

A fiatal költőnő folyamatosan ír a tanulás mellett, több kötet terve is van a fejében, amit kiadásra szán. Ír gyerekverseket is, a „napversekben” pedig olyan gondolatokkal foglalkozik, ami különböző élethelyzetekben tud segíteni, lelki megerősítést adva másoknak.

– Úgy gondolom, hogy a vers legyen mindenkié. Fontos számomra, hogy az emberek ne csupán elolvassák a verseimet, hanem megértsék és átértékeljék az azokban leírt mély gondolatokat – vallja Melis Fanni.