Fényképészeti örökségek a Tornyai János Múzeumban

Közel háromszáz fénykép és negatív került a Tornyai-múzeum gyűjteményébe: a dél-alföldi fotótörténet jelentős képviselői, Bodrogi Imre, Lusztig Imre, Lepage Lajos és Tapasztó Andor felvételeiből. Különösen értékesek és helytörténeti szempontból is izgalmasak Lusztig Imre személyes tárgyai és eszközei.

– A sokak által ismert helyi fényképész halála után öröksége szétszóródott – magyarázta Bernátsky Ferenc helytörténész, muzeológus lapunknak.

A felajánló magánygyűjtő kitartóan, hosszú évek alatt gyűjtötte össze a fennmaradt emlékeket. Az ér­tékes kordokumentumokat a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával vásárolta meg a közgyűjtemény. Ahogy a múzeum munkatársa hangsúlyozta: min­­dig érzékenyen közelítenek a kortárs anyaghoz, hiszen a fotográfiák gyakran ma is élő személyekről készültek.

Lepage Lajos 1928-ból származó portréfotója és Tapasztó Andor harmincas évek második feléből származó csoportképe igazi kuriózum, mert a két fényképésztől eddig alig néhány felvételt őrzött a múzeum. Hasonlóan hiányos volt az 1945 utáni időszak anyaga, de a Bodrogi és a Lusztig kollekciókkal pótolták az űrt.

Bodrogi Imre, a negyvenes évek egyik legfoglalkoztatottabb vásárhelyi fényképésze a portréfotók mellett számos iskolai és egyleti tablót készített. Kiemelten jelentős az a 10 darab üvegnegatív, amelyen az 1947-ben érettségizett bethlenes diákokat és tanáraikat örökítette meg. Az anyag nagyobb részét az egykori Plohn-tanítvány, Lusztig Imre hagyatéka teszi ki.

A fényképek között az 1940-es évek végétől az ezredfordulóig készített felvételek és negatívok is találhatók, köztük esküvői-, iskolai tablóképek és családi műtermi fotók. Külön érdekesek a hetvenes-nyolcvanas években készült várostörténeti felvételek.