AZ UTOLSÓ LÉPCSŐFOK – minisorozat-kritika

Az HBO Maxon futó nyolcrészes miniszéria, Az utolsó lépcsőfok afféle true crime-story, azaz igaz történeten alapuló bűnügyi esetet tár fel. Az eredeti címe – The Staircase – pusztán annyit jelent, hogy ’a lépcsőfok’, ami talán kevésbé beszédes, mint a magyar fordítás. 

Az utolsó lépcsőfok ugyanis azt a helyet jelöli, amire ha a nyomozás végre rálép, az igazságszolgáltatás jó irányba indulhat el a megoldás felé vezető úton. Ez az utolsó lépcsőfok tehát az igazság maga, de mi van, ha nem csak egyetlen igazság létezik? Ezt a kérdést szegezi a nézőknek Antonio Campos (Mindig az ördöggel) és Leigh Janiak (A félelem utcája) közös alkotása, Az utolsó lépcsőfok.

2001 decemberében egy jókora médianyilvánosságot kapott haláleset rázta meg az Egyesült Államokat. A vád szerint az író, Michael Peterson megölte üzletasszony feleségét, Kathleen Petersont. Dacára annak, hogy a feltételezett emberölés körülményeit még nem igazán sikerült tisztázni, az ügyészség nagyon gyorsan felállította a hidegvérű gyilkosságról szóló vádat. 

Úgy tűnt, a férfit bizonyos rosszakarók mindenáron el akarják ítéltetni, és hiába volt méregdrága sztárügyvéd a férj oldalán, végül az ügyészség akarata érvényesült. 2003-ban Michael Petersont életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Aztán évekkel később – feltételezett bizonyítékok előkerülésével – újratárgyalás következett. Michael Petersont végül 2017-ben engedték szabadon.

Ebben a bűnesetben (vagy tragikus balesetben?) csak úgy hemzsegnek a kérdőjelek. Nem véletlen, hogy Michael Peterson bírósági tortúrájáról dokumentumfilm is készült (A lépcső), ami 2004-től egészen 2018-ig követi nyomon a meghurcolt férfi és családja történetét. (Érdekesség, hogy míg jelen írás tárgya, Az utolsó lépcsőfok az HBO Max gyártása, addig az imént említett dokumentumfilm a Netflixen érhető el.) Összefoglalva tehát: az ügyről az eseményekkel szinkronban készült egy dokumentumfilm, ami végül 10 és fél órásra lett megvágva, idén pedig bemutatták a nyolcrészes, epizódonként egy órás, immár színészekkel eljátszott minisorozatot. 

És hogy miért beszéltem ennyire hosszan erről a korábbi dokumentumfilmről? Nos, Az utolsó lépcsőfok nem elégszik meg pusztán annyival, hogy fiktív eszközökkel újrajátssza az eseményeket, hanem beleveszi a dokumentumfilmet is, aminek francia készítőit természetesen ugyancsak profi színészek alakítják a sorozatban. Érdekes, unikális húzás ez az alkotók részéről, és tökéletesen érthető is, hiszen egy bizonyos karakter miatt dramaturgiai funkciója is van annak, hogy Az utolsó lépcsőfok másodsorban a francia dokumentumfilm készítéséről is szól. 

A sorozat in medias res kezdődik, azaz magával a halálesettel. Méregerős kezdés, egyből berántja a nézőt a sűrűbe. Ezután az alkotók bőszen ugrálnak jelenből a múltba, múltból a jelenbe, végig rendkívül komplex az időkezelés, ami egyfelől roppant izgalmas, másfelől viszont keszekusza hatást kelt. Ez azért is érdekes, mert maga a sorozat egyébként meglehetősen lassú folyású, ehhez képest az időbeli váltások olykor túlságosan csapongóak. A Peterson család eleve népes tábor, ráadásul jó ideig az is valóságos keresztrejtvény, hogy rájöjjünk végre, melyik gyerek kihez tartozik biológiailag, azaz ki kinek a fél- vagy édestestvére. Nem könnyű néznivaló Az utolsó lépcsőfok, nemcsak a témája, hanem a megvalósítása miatt sem.

A sorozat legizgalmasabb részei azok, amikben a halálesetet játsszák el újra és újra – aszerint, épp melyik elmélet tűnik a nyerőnek. Ezek persze újabb és újabb kérdőjeleket vetnek fel, de ez jó, hiszen a nézőt is bevonják a kirakósjátékba, mindenkinek meglehet a maga elmélete a történtekről. Mivel a férj válaszai is meglehetősen kétértelműek sokszor, sőt van, hogy saját korábbi kijelentését üti le egy újabb megszólalásával, a néző azt is képtelen eldönteni, hányadán álljon Michael Petersonnal kapcsolatban. Az alkotók dicséretére legyen mondva, hogy igazán egyik oldalhoz sem húznak, bár az tény, hogy a Michaelt védő csapat jóval több figyelmet kap, mint a támadó fél, az ügyészség. A férfi immár felnőtt gyerekei közül is ki erre, ki arra pozicionálja magát, és akkor még nem beszéltünk az elhunyt Kathleen Peterson testvéreiről, akik természetszerűleg az ügyészségnél is sokkalta agresszívabb felfogást képviselnek. Egyetlen haláleset egyszersmind egy egész család halálát is eredményezi.

Az utolsó lépcsőfok két Emmy-jelölést tudhat a magáénak: a legjobb színész és a legjobb színésznő kategóriában. Ahogy a felvezetőben említettem, Colin Firth a valaha volt legnagyszerűbb alakítását nyújtja a férj szerepében, és vele egyenértékű a Kathleent eljátszó Toni Collette. Rajtuk kívül ismerős lehet még Sophie Turner, Juliette Binoche és Arnold Schwarzenegger fia, Patrick Schwarzenegger.