Régész és művész is volt László Gyula

Régészként is művész volt László Gyula, aki a felgyői avar kori ásatásokat vezette 22 éven át, 1955-1977 között. Tevékenységének mindkét területén mély nyomot hagyott maga után az 1910-ben az erdélyi Kőhalmon született, és 1998-ban Nagyváradon elhunyt László Gyula. Pályája képzőművészként indult, többek között Rudnay Gyula tanítványaként, majd kiváló régész lett, elsősorban a népvándorlás, a honfoglalás és az államalapítás korának kérdései foglalkoztatták, valamint nevéhez fűződik a kettős honfoglalás elmélete is. Mintegy 100-100 olaj- és vízfestményt, illetve rézkarcot, ezer rajzot és 10 szobrot készített, 25 könyvet írt.

A Csemegi Károly Könyvtárban szerdán megnyílt kiállítás rendezője, Borsódi Martin nem akármilyen helyzetben találta magát: két éve, amikor a Tari László Múzeum kötelékébe került, fiatal régészként, még maga sem gondolhatta, hogy első időszaki kiállítása képzőművészeti témájú lesz, mégis megvalósította a régész professzor halálának 25. évfordulójára. Márpedig a Felgyő régésze című tárlat a régész professzor felgyői, valamint dél-alföldi tájat ábrázoló rézkarcaiból nyújt válogatást. Mint a muzeológus elmondta, a régész professzor felgyői, valamint dél-alföldi tájat ábrázoló rézkarcait tekinthetik meg az érdeklődők, köszönhetően a családnak és a felgyői iskolának. Sajnos már alig vannak, akik László Gyulát még személyesen ismerhették, és a felgyői ásatás is 45 éve véget ért. Ezért is tartotta nagyon fontosnak, hogy a fiatalabb generáció és szélesebb rétegek is megismerhessék munkásságát. Az alkotások között felhívta a figyelmet egy Amerikából kalandos úton visszakerült önarcképre. Három tárolóban a felgyői ásatásokkal foglalkozó korabeli újságcikkek, a helybeliekhez címzett levelei is láthatóak. A megnyitón tiszteletét tette unokája, Pogány Csilla is.

Olyan ívet írt le tudósként, hogy sokan az ő példájára akartak régészek lenni, így volt ezzel Szentpéteri József is. Ő is a László Gyula-iskolához tartozott, ahogyan egykori hallgatója volt Gróf Péter is. Az újdonság erejével hatottak rá a kiállított képek, melyek azt bizonyítják, a régészet és a képzőművészet találkozik. A régésznek az is feladata, hogy rekonstruálja az egykor élt népek életét, László Gyula művei pedig azt láttatják, benne élt a tájban, megpróbálta ábrázolni, hogy az ezer évvel korábbi, Árpád-kori településen hogyan éltek az emberek.