A Mikulás otthonában jártunk

Még akkor is sötét volt, amikor a helyi, városi busszal a szegedi Mars térre utaztam. Háromnegyed 5-kor keltem, hogy a 7.20-as járattal eljussak Dunaföldvárra, ott átszállva pedig Nagykarácsonyba, a Mi­­kulás-házhoz. Az út első, hosszabbik fele kényelmesen, eseménytelenül, bámészkodva telt. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Akasztó, Dunatetétlen és Solt körzetében lévő fantasztikus szépségű területein, facsoportokon, cserjéseken pihentethetjük a szemünket, amely bizonyos részeken a vezetékekben, kábelekben sem botlik meg a horizonton. 

Dunaföldváron 

Megszavaztam magamnak egy kávét, amit Dunaföldváron, a buszpályaudvarhoz közeli ve­­gyeskereskedésben ittam meg, közben érdeklődtem a Mikulásházról. Az eladó azt mondta, tudja, hogy ismert, kedvelt hely, korábban a családjával ellátogatott oda. A karácsonyi buszra várva idősebb nőt szólítottam meg, aki Előszállásig, a Nagykarácsony előtti nagyközségig utazott, és elmondta, hogy évekkel ezelőtt már volt a Télapó Fejér vármegyei lakában. Nem tudta pontosan felidézni az emléket, az élményt, de biztatott, nem bánom meg a hosszú utazással járó kirándulást. 

Mikulás-ház – újranyitás 

Újra a buszon ülve mobilomat és a netet hívtam segítségül, hogy többet megtudjak a célpontról. Az első információ rögtön aktualizálta utamat, hiszen a Mikulás-ház a pár éves, koronavírus-járvány okoz­­ta szünet után idén no­vember végén nyitotta meg újra kapuit. Egy lokálpatrióta felkarolta az ügyet, és alapos rekonstrukción esett át az épület – számolt be róla a FEOL. Mergl István elárulta a kollégáknak, a ház külsejét és vele együtt a belső részeket is teljesen felújították. 

Amit tudni érdemes 

És az előzmények. A Magyar Posta 1994-ben alkotói pályázatot hirdetett általános iskolásoknak Tervezz karácsonyi bélyeget! címmel. A nyertesek jutalma a díjak mellett nagykarácsonyi táborozás volt a következő évben. Ekkor született az ötlet, hogy a magyar Mikulás Nagykarácsonyban lakjon. A települési önkormányzat és a Magyar Mikulás Alapítvány összefogásával üresen álló épületet béreltek, ahol 1995-ben megnyílt a Mikulás-ház. A kezdeményezés sikeres lett, az első évben a csak 1 hónapig működő Mikulás-házba 2500 vendég érkezett az ország számos pontjáról. Az érdeklődés folyamatosan nőtt: 1996-ban 6 ezren, egy évre rá 10 ezren zarándokoltak el oda. 2006-ban a Mikulás-házhoz kapcsolódó programsorozat látogatói létszáma elérte befogadóképességének határát, ami nagyjából 15 ezer embert jelentett. Azóta a létszám döntően nem változott, leszámítva a Covid-időszakot, amikor zárva tartottak. A ház sikerének is köszönhető, hogy a község lett a Mikulás-levelezés központja. 

Megérkezés 

Nagykarácsonyban már a buszból láttam a Mikulás-házat, amelyet dekorációja alapján nem nehéz megtalálni, ráadásul a községházi megállótól alig pár méterre fekszik. Nem mértem az időt, de a távolság pár perc alatt leküzdhető, és nem kell hozzá különösebb ed­­zettség. Odaérve jegyvásárlás – háromféle biléta van, csomag nélküli, kis csomagos és nagy csomagos – következett, majd rövid séta az udvarban, ahol a vármegyék feldíszített aprócska karácsonyfái között megleltem Csongrád-Csanád, valamint szülőföldem, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye fenyőjét. 

Randevú a Mikulással 

– Martin, akarsz találkozni a Mikulással? Akkor legyél jó! – szólt az édesanya intelme fiacskájának, aki a többi aprósággal és egy-két nagyobbacskával a játszószobában várta, hogy bemehessen a Télapó dolgozószobájába – a nagyszakállú nevezte így később –, ahol láda, térkép, különböző karácsonyi díszek, kanapé és pár szék fogadta a szüleikkel együtt érkező gyerekeket. 

– Jók voltatok? Ne füllentsetek! Ebbe a könyvbe – tette rá a kezét – mindent pontosan feljegyeztem. Rendet raktatok, elpakoltátok a játékaitokat? Mivel azt senki sem mondta, hogy szétszórjátok, akkor azt se kelljen, hogy vissza­te­­gyétek a he­­lyükre – mondta a Mikulás. Azt is elmesélte, hogy ezen a né­­ven, úgy, hogy névnapján (Miklós) ajándékozza meg a gyerekeket, egyedüli a világban, csak pár hazánk körüli országban fordul elő hasonló. Nem feledkezett meg arról sem, hogy angol nyelvterületen is élnek „rokonai”, például Santa Claus, Father Christmas és Santa – a filmekből ismerhetjük őket –, de ők karácsonykor látogatják meg a családokat, a gyerekeket, míg nálunk akkor már más „teljesít szolgálatot”. 

– Tudjátok, ki hozza az ajándékot karácsonykor? Na, halljam! Úgy van, a Jézuska. Most viszont tőlem kaptok csomagot – mondta, majd odalépett a nagy ládához, és azt felnyitva osztotta ki a gyerekeknek ajándékait, akik már addig is csillogó szemmel, megilletődve figyelték. Utána készülhettek az emlékfotók. Ez szülőnek és csemetének is emlékezetes ma­­rad, főleg úgy, hogy a dolgozószobából nyíló ajtó a Mikulás gyárába vezetett, ahol futószalagon érkeztek a különböző méretű csomagok. 

Mesevilág és virgács 

Az utolsó részt kezdjük azzal: erre az évre már bezárt a ház, a Mikulás átadta helyét a Jézuskának, de jövőre újra találkozhatunk vele. Egyébként fel­­nőttnek is érdekes a Mikulásház, átélhetjük, miként utazhatunk – amennyiben van rá képességünk, affinitásunk – olyan mesevilágba, ami pár percre kiragad a szürke, munkás, stresszes hétköznapokból. De nálam a szőrszálhasogatás megmaradt. Az ajándékboltban – mert az is van –, míg kávéztam és vásároltam, tettem szóvá, hogy a Mikulás egy gyereket sem ültetett az ölébe. – Nem szokta – érkezett a válasz. – Kár, pedig a kicsik szeretik, úgy még elevenebb lenne és maradna az élmény – reagáltam, hozzátéve: így is nagyon szuper minden. Utóbbi megállapítással a fiúk és lányok maximálisan egyetértettek, és kötekedésem miatt nem adtak virgácsot a Mikulásnak. Azt csak én kaphatnék a megjegyzésért, de igyekszem korrigálni: Boldog karácsonyt!