Egy múzeumi előcsarnok különös kamaratárlata

Ritkán adódik olyan alkalom, hogy festményekkel azonos témában született költemények együttese indítsa el a nézőket a gondolati asszociáció útján. És az sem feltétlenül megszokott, hogy mindez egy múzeumi előcsarnokban, rögtön a bejáratot átlépve megszólítja a félig meddig gyanútlan látogatót. A Tornyai János Múzeum munkatársai még a kultúra napját ünnepelve válogattak ki néhány festményt a közgyűjteményből, majd a helyi alkotók alföldi táj ihlette műveihez egy-egy költő hasonló témában ír versét társították.

Ahogy a Tájleírók, avagy így festünk mi című kiállításról Bernátsky Ferenc helytörténész lapunknak elmondta, Tornyai János, Endre Béla, Kurucz D. István, Erdős Péter, Csikós Miklós festményei mellé Nagy László, Juhász Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Szedő Tibor, Bányai Kornél és Petőfi Sándor egy-egy költeményét választották ki. Megmutatva, miként a festő ecsettel, úgy a költő nyelvi eszközeivel jelenítette meg az alföldi puszta képét. Így különböző alkotói korszakok tájábrázoló és tájleíró törekvései jelennek meg egyetlen térben. Példaként említve a számtalan ismert festőt megihlető, az alföldet jelképező gémeskút motívumot, amelyről Szilágyi Domokos költő 1956-os költeményében úgy ír: Csikorog a kútgém/öreg már a fája./Moha-betűk írták föl a/tűnő időt rája./Száll az idő, de vele nem/feledteti semmi:/öregen is, teherrel is – egyre emelkedni!

A március végéig a múzeumi előcsarnokban megtekinthető tárlathoz múzeumpedagógiai foglalkozás is társul, amelyre várják a csoportok jelentkezését. A képeket Nagy Nándor múzeumi restaurátor, a hozzájuk társított verseket pedig Radnai Kitti múzeumi szakkönyvtáros válogatta.