Őrzi a dalokat Csengelén a Régi Dalok Őrzői lelkes közössége

A busz késett, pontosabban nem az általam megszokott irányból közelítette meg Csengelét, hanem a másik vonalon, a vasútállomás irányából, így kicsit késve érkeztem a randevúra, amelyet a helyi Régi Dalok Őrzői nevű formációval beszéltem meg. Vezetőjük, Rényi László már a kapuban állt és várt, bent a Csengele Házban pedig meglepetésemre a teljes együttes – csupán egy-két hiányzó akadt – fogadott. 

Névsorolvasást tartva: Kormányos Istvánné, Francia Jó­­zsef, Czakó János, Kormányos Imréné, Tárnok Józsefné, Vágó Péterné, Koncz Lajosné, Tóth Istvánné, a 90 éves Francia Lajos, Francia Józsefné, Horváth Istvánné, Dobondi Zsuzsanna és a holland házaspár, Lucia és Vilmos Carmiggel, akik 4 éve őrzik, dalolják a csengelei nótákat. 

Holland nóta

Megígérték, egy-két németalföldi éneket is megtanítanak a csapatnak. A szomszédos pálmonostorai tanyavilágban élnek szépen, teljesen felújított házukban, ahol vendégeket is fogadnak; onnan járnak át hetente a próbákra, a különböző eseményeken való szereplésekre. Egyszer meghívták őket, megtetszett nekik, és ma­­radtak is a csapatban, ahol nagyon jól érzik magukat. Az is szimpatikus számukra, hogy összetartó, szerető családként mindig megünneplik egymás névnapját. 

A zene iránti rajongásukat magyarázza – már ha egyáltalán szükséges –, hogy Lucia fiatalon elhunyt első férje a polinéz szigetvilágban gyűjtött dalokat, és azok CD-ken is megjelentek. Az első kapcsot számukra Csengeléhez Rényi László felesége, a háziorvos Torontáli Renáta jelentette, őt keresték fel rendelőjében. Nekem is ő segített a tolmácsolásban, közben meg­­jegyezve: jó, összetartó ez a csapat. 
Lucia és Vilmos elárulták, kedvenc nótáik közé tartozik a Szépen úszik a vadkacsa a vízen és a Rózsa Sándor-dal, az Esik eső, szép csendesen csepereg. Vilmos hozzátette: azt is szereti, amikor skandálják, na, na, na, ami azt jelenti, kifogyott a pohárból az itóka. 

Start és rövid história

Az egész zenés történet azzal indult, hogy a faluban 1995-ben nagy sikerrel lépett fel a Csongrádi Pávakör, amin fellelkesülve Horváth Irén, a faluház közművelődési előadója a Csengelei Krónika az évi június 15-ei számában felhívást tett közzé, hogy szeretnének létrehozni népdalkört és citerazenekart. Sokan jelentkeztek, 1996 elején megkezdődtek a próbák, a gyakorlások. Vidéken először 1996 augusztusában szerepeltek, még­­hozzá Csongrádon, ahova elkísérte őket az Aranyeső néptánccsoport. Ezután egymást követték a fellépések a helyi falunapokon – lovas kocsis felvonuláson is nótáztak –, az iskolai Mikulás-bálokon, valamint az abasári katonadal-fesztiválon is énekelt, muzsikált az asszonykórus és a citerazenekar. Az együttes első vezetője a 2001-ben 78 évesen elhunyt Papp Istvánné volt – derült ki a Molnár Mihály által szerkesztett és jelentős részben írt Csengele krónikája 2. kiadásából. 

Még fellépések

A tagok a Csengele Házban foly­­tatták a felsorolást, hogy hol lépett fel a népdalkör, majd az abból 2018-ban névváltoztatással létrejött és megalakult Régi Dalok Őrzői: többek között Pusztaszer, Ruzsa, Jászszentlászló, Kecel, Kiskőrös, Tázlár, Pusztamérges, Kistelek, Sándorfalva, Zá­­kányszék, Szegvár, Deszk, Mártély, valamint Forráskút. 

– A lista valószínűleg nem teljes, biztosan kifelejtettünk valamit – mondták többen is. Hozzáfűzve, az önkormányzat a mai napig mindenben, például az utazásban is segít nekik. 

Külső körülmények

– A legkorrektebb, ha úgy fogalmazunk: külső körülmények, tényezők okozták 2017 végén a népdalkör megszűnését, és a következő év elején így jöhetett létre – több korábbi taggal – a Régi Dalok Őrzői – mondta a citerázást autodidakta módon elsajátító Rényi László, az egyesület vezetője, aki dalokat tanított, tanít be. Azzal folytatta: vannak a repertoárjukban olyan nóták, amiket régen a helybeliek is énekeltek, ezért szerinte joggal tekintik azokat csengeleieknek. 

A fellépésekhez csatlakozik, hogy jártak minősítő fesztiválokon, amelyeken jó eredményeket értek el, két országos rendezvényen bronz és ezüst minősítést kaptak, valamint a térségin, Szegváron kiválóra értékelték produkciójukat. Kü­lönböző tájegységek dalcsokrait is éneklik. 

Sztorik és nótázás

Az idő múltával egyre oldottabb, jobb lett a hangulat, sor­jáztak a sztorik, amelyek előtt vagy után, vagy mindkétszer kijelentették: nem a cikkbe, megjelenésre szánták, csak úgy elmesélték. De nem állom meg, hogy egyet megörökítsek, persze név nélkül, de a főszereplők így is magukra is­­merhetnek. Történt, hogy az együttesből két férfi, a fellépést követő buliban „fogyasztott”, jól érezték magukat, hazafelé tartva hamarjában felvették zakójukat, de egyikükre szűk – olyan alkatú, mint e sorok írója, jegyezték meg –, másikukra bő volt. Csak otthon vették észre, hogy „más tollával ékeskedtek”, vagyis ruhát cseréltek. De ezért a család nem ruházta meg őket. 

Búcsúzás előtt nem jöhetett más, mint három citera kíséretében pár helyi nóta. Igaz, Rényi László szerint az a csengelei dal, amit Csengelén dalolnak. Így történt. Ez igaz.