Rabul ejt a 10 éves kisteleki Tündérkert – Galéria

Marika, vagyis Hatvani Mária, a kisteleki Tündérkert megálmodója kedvesen fogadott minket Frank Yvette fotós kollégámmal. Ismerjük egymást, és személy szerint nagyon tisztelem azért, hogy nemcsak álmodozott, fantáziált valamiről, hanem azt meg is valósította. Maga, és azóta – kicsit több mint 10 esztendeje – mások, százak és ezrek örömére. Korábban érkeztünk és neki a hivatalos megnyitóig még számos tennivalója akadt. Talán nem haragszik meg érte, ha elárulom: a nyugalom általa teremtett szigetén azokban a percekben csak egy ideges, feszült ember volt – ő. Azért izgult, hogyan sikerül az ünnep hivatalos része. Kár volt, ezt biztos tudta Marika is, de hiába, ha valakit vagy valamit nagyon szeretünk, fontos számunkra, azt féltjük, minden pillanatban odafigyelünk és vigyázunk rá,

História, röviden

A Tündérkert először termelői piacként, majd falusi vendégasztalként működött. Az utóbbi időben pedig mindenki megtanulhatja Hatvani Máriától, hogyan készítették nagyanyáink a finom kenyereket, süteményeket a búbos kemencében. Sokan sajátították már el nála, tőle a régi fogásokat. Nagyon népszerű, országszerte több mint 20 ezer követője van Facebook-oldalának, ahol szintén eszmét cserélnek a hagyományokról, azok ápolásáról a lelki társak.

Beszélgetések helyett

Azt terveztem, megszólítok pár embert, beszélgetek velük a kert varázsáról, arról miért, mikor jöttek először, mióta járnak ide, akár az ország másik szegletéből. Szombaton is akadtak akik, Tiszakécskéről, Siófokról és Bajáról érkeztek. Szóval arra gondoltam, beszélgetek. Nem lett belőle semmi, és nem a lustaságom végett.

Rabul ejtett a Tündérkert. Megcsodáltam a kis tavat, a körülötte elhelyezett székeket, asztalokat – akadt ágy is -, a tó melletti szabadtéri jelképes bathroom-ot, vagyis fürdőszobát, mely egy kádból és pár kisebb tárgyból állt csupán. A kemencét és megbámultam – pedig már korábban is láttam, mégis -, onnan indult minden, köréje épült ki a kert. Mindenütt kisebb-nagyobb tárgyak, melyek eladók: nagyszerű emlék, a kapott, az átélt élményeken túl a madarakat formázó porcelán, a képkeret, a váza, a gyertyatartó és még hosszan sorolhatnánk. Gyerekek és felnőttek is kézműveskedtek, maguknak készítve emléket, melyek felidéződnek, amint ránéznek. – Emlékszel, milyen jó volt? A nyugalom, a csend, a társaság, a finom sütemények és a házi limonádé. Soha nem felejtem el – mondják majd. A Tündérkertnek – számomra – ez az igazi varázsa, bármikor és bárhol újra megteremthető, átélhető. És újra meg újra elmehetünk oda, feltöltekezni. Csakis rajtunk múlik.

Nem beszélgettem senkivel, mégis tudtam, mit gondolnak, mit éreznek, mit mondtak volna az emberek. A mosolyok és a szemek mindent elmondtak, kérdezés nélkül. The Sound of Silence. Simon és Garfunkel legendás nótája jutott az eszembe, és elkezdtem alig hallhatóan dúdolni a Csend hangjait. Az asztalnál, ahol a hivatalos megnyitóra várva ültünk a vázába tett rózsákat sorra látogatta halkan döngicsélve egy darázs, és a tető alatt csiviteltek a madarak.

Az ünnepség

- Mindannyian szeretnénk olyan helyen élni, ahol minket is szeretnek, például a növények, a virágok. Vendéglátónk ezt megvalósította. Folyamatosan kutatjuk őseink hagyatékát, hagyományait, ezek közé tartozik Marika is, aki mindig kézzel dagasztja a tésztát a kenyérhez és a süteményekhez, és amit itt kóstolunk az nagymamáink főztjére emlékeztet. Sok embernek ad reményt, lehet így is élni, és ez öröm, élmény a gyermekeinknek is – mondta az ünnepség első megszólalójaként a régi barát, Fülöp Tamás. Azzal fejezte be, „jó, hogy van egy ilyen hely, ahová elhozhatom a kislányomat és példát mutathatok neki, Marikát”.

Az önkormányzat részéről – Nagy Sándor polgármester és a képviselők gratulációját is tolmácsolva – Sejben József, a város óvodai és bölcsődei intézményeinek vezetője azt hangsúlyozta: 10 év alatt a Tündérkert olyan pályát, karriert futott be, hogy bekerült a kistérség és Kistelek nevezetességeit bemutató turisztikai kiadványba. - Ezen a helyen emberek találkoznak, nyugodt körülmények között beszélgetnek, igazi összetartó közösség alakul és épül – közölte Sejben József.

Az ünnepelt kert megálmodója és létrehozója, Hatvani Mária kijelentette: itt az a fontos, hogy kölcsönösen tiszteljük és szeressük egymást. Felidézte, miként alakult ki a Tündérkert, a már említett termelői piactól a falusi vendégasztalon keresztül vezetett az út odáig, hogy megtanítja az érdeklődőknek a régi, mára zömében elfeledett fogásokat, azt, miként állíthatják elő a hagyományos ízeket, szeretteik nagy örömére. – Korábban a lányok ott álltak anyáik, nagyanyáik mellett a konyhában, ahol mindent elsajátíthattak, elleshettek. Ezek a láncszemek mára teljesen kimaradtak, ezt próbálom meg pótolni – jelentette ki Marika.

Nemcsak Hatvani Mária kínált programot a résztvevőknek: Baranyi Ildikó a jól ismert és népszerű BergenDóciából érkezett, Törő Krisztina Ópusztaszerről, utóbbi a gyógy- és fűszernövényekről és a Waldorf-iskolarendszerről tartott előadást.

Galambok

- Rá kell nézni az emberekre, szeretnek itt lenni. Aki nem érzi jól magát, gyorsan elmegy, aki viszont igen, az órákig marad és végül mosolyogva távozik – mondta Mária. Nem hallgathatom el, kicsit megneheztelt rám. Az erkélyemre betelepedett galambok miatt, akiket éppen szombat reggel űztem el – hangosak hajnalban és már hetek óta hallgattam a műsorukat -, pontosabban leeresztettem a redőnyt, így most már nem tudnak berepülni. Szerinte az Univerzum segítségét kellett volna kérnem, és megoldódott volna a gondom. Talán ezért, három madarat ábrázoló kis porcelándíszt kaptam tőle ajándékba. Mindig emlékeztetnek majd mindenre, főként arra, hogy újra elmenjek a Tündérkertbe.