Az udvarias, a bunkó és a bunkón udvarias

Jövünk-megyünk, mindenhol előfordulunk a közlekedési palettán, gyalogosként, tömegközlekedést használóként és járművezetőként. Mindenhol belefuthatunk a címben jelzett, három jelzőt képviselő közlekedő valamelyikébe.

Minden járművezetőnek jól esik, ha mondjuk két nagyobb parkoló autó közé préselődve, valaki segít kiállni a parkolóból. Kaptam már ilyen gesztust gyalogostól, biciklistől és autóstól is. Én még azt is megköszönöm, ha valaki a zebrán átenged, holott nekem van elsőbbségem. Intek, visszaint, köszönöm, nincs mit.

Azt is megköszönöm, ha a nagy autó kienged a kereszteződésben, még ha tudom, hogy legfőképpen azért, mert neki így könnyebb lesz lefordulnia, de a sofőr nálam elnyerte az udvarias címet.

A múltkor leparkoltam egy, az úttal párhuzamos parkolóban, zebra csak a szavannákon meg az állatkertben, ezért türelmesen vártam, hogy elmenjenek az autósok és az egyetlen kerékpáros, egy 60 fölötti férfi. Szerintem türelmesen álldogáltam, amikor a biciklis megállt. Talán megszólalt a fejében egy csengő, hogy „barátom, mégiscsak férfi vagy, egy nő álldogál előtted, át szeretne menni az úton, engedd át”. Csakhogy az arcára olyan düh ült ki, ez lehetett a másik énje, hogy hirtelen nem tudtam, mit is csináljak. Erre a jobb kezét a háta mögül indítva meglódította, mintha ezer legyet hajtana el az arca elől. Jobbnak láttam átszaladni az úton... Nos, számomra ilyen az udvarias bunkó.

A legelképesztőbb eset is egy zebrán esett meg. Megállt az autós, kiintett az ablakon, hogy nyomás! Szemben egy kis piros rokkantmotorral egy néni szeretett volna átjutni a túloldalra. Én elindultam, a néni nem. A sofőr ráordított szegényre: „Mire vársz, a k..va anyád!” és ahogy én átléptem a felezőn, gázt adott és el is húzott. Ez bunkóság a köbön. Lehet ő még hasonló helyzetben, mint a néni...