Huszonháromezer kilométert futott

– A sport határozza meg az életét. Ehhez kapott indíttatást a családtól?

– Onnan nem, édesapám BM-dolgozó volt, édesanyám háztartásbeli, majd a Majolikagyárban helyezkedett el. Inkább testnevelőim, edzőim, Nagynémedi László, Szabó János, Nagyillés Mihály, Sós Imre és Temesvári Gyula voltak hatással a pályafutásomra. Kijártunk az NB III-as labdarúgó-mérkőzésekre szurkolni, ahol a tanáraink játszottak, ez meghatározó közösségi élmény is volt. Azt sem felejtem el, hogy a Nagynémedi-tanítványok, a Szék utcai sulisok megverték az atlétikára szakosodott Szent István téri Általános Iskolát Vásárhelyen, az Újvári-tanítványokat.

Engedett a csábításnak

– Önnek is a foci jelentette az első találkozást a sporttal. Mi volt a folytatás?

– Valóban. Tabánban sok gyerek volt, reggeltől estig fociztunk, kapufaként két póló szolgált. A középiskolában 12 fiúból 9 igazolt labdarúgó volt, bajnokikat játszottunk a megyében, jómagam balhátvédként. De számomra inkább az atlétika és a tájékozódási futás lett fontos – Nagyillés Mihály csábítására lett fősportágam –, beutaztuk az országot, 1 évben 18-20 versenyen vettünk részt.

– A tájékozódási futásban milyen állomásokat teljesített?

– Összesen több mint 300 versenyen indultam, vidékbajnoki címet nyertem, 1973-ban a 200.-on lettünk csapatbajnokok. Sós Imre atlétaedzőként segített, és büszkén jelenthetem ki, eddig 18 maratont futottam. A szegedin is indultam, ami igazi népünnepély volt. Sportpályafutásom során 22 ezer 922 kilométert tettem meg, 1976-ban teljesítettem az utolsó versenyemet.

Ezreket sikerült megmozgatni

– Következett a felnőtt, dolgos hétköznapok időszaka az Alföldi Porcelángyárban és sportszervezőként.

– A közgében könyvelő és vállalati szervező, statisztikus képesítést szereztem. Dolgoztam a Hódikötnél, három műszakban a kötödében is, 1969-ben kerültem a Porcelánba. Megszerveztük a futófesztivált, amely a város jellemző, az évek során országos hírűvé vált sporteseménye lett, fénykorában a futó-kocogó napokon nyolcezren vettek részt, a rádió élőben közvetítette. Rendeztünk szilveszter éjszakai utcai futóversenyt is, amikor a résztvevők áttrappoltak az új esztendőbe.

Emléket mutat Baranyai Antal 1980-ból. A vásárhelyi vízilabdacsapat ekkor jutott fel az OB I/B-ből az OB I-be. A labdán a csapat tagjainak aláírása. Fotók: Karnok Csaba

– Sok hírességet csábított Vásárhelyre. Megemlíthetjük Balczó András, Molnár Endre, Zsolt Róbert, Szepesi György, Farkas Bertalan, Hegedűs Csaba és a tájékozódási futó világbajnok, Monspart Sarolta nevét. A legnagyobb „durranás" azonban Szöul olimpia bajnokának, Egerszegi Krisztinának a látogatása volt. Hogyan jött létre?

– Az olimpiai diadal után a rádióban interjút készítettek Egerszegi Krisztinával és edzőjével, Kiss Lászlóval. Az élő adásba telefonáltam, hogy szeretném őket és családjukat meghívni Hódmezővásárhelyre. László György közvetítésével sikerült. A város határánál – szokásaink szerint – kenyérrel, borral és egy kosár szalámival fogadtuk őket. A másik két helyszín a Kossuth tér és az uszoda volt, utóbbiban 24 órás úszóváltót rendeztünk Egér tiszteletére, amit a makói Sarkadi Györgyi szinte végig tempózott, 52 kilométert teljesítve. Később Mindszenten és Mártélyon is fogadták Krisztát.

A tér egyik fele sírt, a másik énekelt

– Arról még nem volt szó, mi történt a Kossuth téren.

– A főtéren ezrek várták, őszirózsacsokrot kapott, felállt a dobogó legfelső fokára, a másodikra edzője, Kiss László, a harmadikra a szülei. Majd következett a Himnusz, megszereztük azt, amit Szöulban az eredményhirdetéskor játszottak neki. A tér egyik fele sírt, a másik énekelt. A folytatás: 1991-ben Krisztina találkozott Risztov Évával, aki végig fogta példaképe kezét, és megfogadta, olimpiai bajnok lesz.

– Megvalósult! Londonban a 10 kilométeres távon végig vezetve lett aranyérmes. Honnan és mikortól ismeri a bajnoknőt?

– Gyerekkorától, egy lépcsőházban laktunk a családdal. Már akkor látszott fantasztikus, fanatikus elhivatottsága, szorgalma, és tudtam, az elvégzett rengeteg munkának valamikor kamatoznia kell. Ha nem, nincs igazság a Földön! Csak azt sajnáltam, hogy nem vásárhelyi színekben szerezte az olimpiai bajnoki címet. Ugyanis vásárhelyi klubot képviselve még senki sem nyert világversenyt. De csak a szépre emlékezünk...

Galambok, lovak

– Más sportágak, azokon keresztül galambok és lovak is megjelentek az életében.

– Galambokkal – gyermekkoromtól – a mai napig foglalkozom tenyésztőként, a lovakkal, a fogathajtással a mártélyi bajnok Benkő Sándornak köszönhetően egy interjú révén kerültem kapcsolatba. Addig azt sem tudtam, mi az a fogathajtás. Eleinte csak őt képviseltem, majd „észrevétlenül" a szakág, a szövetség sajtósa lettem. Nemzetközi versenyeken, világbajnokságokon vehettem részt legjobbjainkkal. Legutóbb már az M4 Sport szakkomentátoraként is dolgoztam.

A sportember gyermekkora óta foglalkozik galambokkal is.

– Most a fogathajtás játssza a főszerepet.

– Ehhez fiam, az ifjabbik Antal is csatlakozott olyan szempontból, hogy nagyon szép fotókat készített ezekről a nemes állatokról, a fogatokról. 1990-től 14 kettesfogat-hajtó világbajnokságon, 3 négyes Európa- és 9 négyes világbajnokságon vehettem részt, valamint ehhez jön még 12 aacheni viadal, amely a világ legnagyobb lovaseseménye minden szakágban, több mint 80 éve. Ezek voltak a legnagyobb rendezvények – de sorolhatnám a hazaiakat is, közte a fábiánsebestyéni megmérettetéseket –, és mindegyik maradandó élményt nyújtott. Boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom.

– Minden sikeres férfi mellett találhatunk egy nőt, nyugodt családi hátteret – tartja a mondás.

– Ez a tétel esetemben is igaz. Feleségem, Ágnes – aki szintén sportolt, kosarazott, kipróbálta a tájékozódási futást is – és a gyerekek, Antal, Ágnes és Dalma sokat segítettek – mindannyian sportoltak – Dalma párizsi maratont futott. Az öt unoka is elfoglaltságot ad, a legidősebb, Zsombor, az FTC U16-os csapatában focizik. Vallom: a sport olyan „váz", amely egész életünkre tartást ad, és a közösség is személyiségformáló.