A horgászást váltotta hobbiként a hímzés Szabó Zoltánnál

– Soha nem felejtem el: azzal indult, hogy a nővérem névnapjára vettem egy hímezni való párnahuzatot. Megkértem az akkor még élő édesanyámat, varrja ki. Erre azt válaszolta: ha megvetted, varrd ki magad! Így történt. Bár nem volt könnyű, menet közben tanultam meg hímezni – mesélt a kezdetekről a 48 éves, vásárhelyi Szabó Zoltán, aki mintegy 10 éve vágott bele ebbe a hobbiba. A Hódfónál dolgozik, autóillatosítókat csomagol, és rátűzi a címkéket a celofánra.

Az első próbálkozás után akár meg is utálhatta volna, ő inkább megkedvelte ezt a szabadidős tevékenységet, és a hobbija lett. A horgászást váltotta a varrogatás, azért – indokolt kissé furcsán Zoltán –, mert az előbbihez már nem volt türelme, idegesítette. Elismerte, a hímzés is „türelemjáték". – Nem tudok kész darabot mutatni, eddig mindet elajándékoztam családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, most az egyik munkatársamnak varrok ki egy asztalterítőt – mondta. Nem minden szabadidejét áldozza ennek a hobbinak, előfordult, hogy 1 évig nem vett a kezébe tűt, cérnát és sablont.

Mutatja, még az elején tart a terítőnek, lesz szeptember, mire elkészül vele. Fotó: Imre Péter

– Nem kapkodok... Évente egy-egy nagyobb darabbal készülök el, ez a terítő szeptemberre lehet a gazdájáé – mondta Zoltán, miközben a konyhában, ahol világosabb volt, megmutatta, hogyan dolgozik. Általában albérleti szobájában, lámpafény mellett varrja ki a különböző mintákat.

– A kezdet után azért folytattam, mert édesanyám elmondta a barátnőinek, mivel foglalkozom, azok is megnézték a munkáimat, és dicsértek, biztattak, bátorítottak a folytatásra, azt mondták, ne hagyjam abba. Ez sikerélmény volt, kedvet csináltak hozzá, megszerettették velem a hímzést. És megnyugtat, leköt, kikapcsol. Amikor a mintákat varrom, megszűnnek a napi problémák, nem gondolok rájuk. Rögtön jobb lesz a kedvem – fogalmazott Zoltán.

Azzal búcsúztunk: a hétvégén is közelebb jut pár öltéssel, mintával a terítő befejezéséhez.