2012.07.07. 00:47
Hetvenhárom évesen készül új kiállításra
Hódmezővásárhely - Október elején, 73 évesen készül új kiállításra a vásárhelyi Szenténé Kálvai Mária. Bár a gépek ábrázolása, az absztrakt világ megjelenítése áll hozzá a legközelebb, most erdélyi élményeit megörökítő munkáit mutatja be.
Az elvont világ ábrázolása, az absztrakt alkotások – legyen szó grafikáról, festményről, kerámiáról – állnak a legközelebb a vásárhelyi [namelink name="Szenténé Kálvai Mária"] képzőművészhez. A 73 éves alkotó, aki jó pár évet letagadhatna, garázsból átalakított műtermében dolgozik.
– Így készül a kerékpárút Vásárhelyen – mutatta egyik, markolót ábrázoló grafikáját. – Kiültem az árokpartra, és megörökítettem. Ezeket a képeimet szeretem a legjobban. Több alkotás született például kovácsgépről. Egyszer a fővárosban bementem egy építkezésre rajzolni. Körülvettek a munkások, még sörrel is megkínáltak – mesélte nevetve Mária néni.
Pedagógus- és művészcsaládból származik. Ma is őrzi anyai dédmamája 1872-ben kiadott tanítói diplomáját és virágos festményeit. Gépeket a gazdag polgári családból származó édesapja rajzolt, festett – ezt az örökséget viszi tovább a vásárhelyi művész.
– Amióta az eszemet tudom, festőművésznek készültem, de a sors először mást akart. Nagyapám ösztönzésére tanítónak adtak, hogy legyen rendes foglalkozásom. Később rajztanár, majd szakfelügyelő lettem. Mindeközben festettem, 1958 óta állítom ki munkáimat. Bemutatkoztam már külföldön is, Lengyelországban, Belgiumban. Különböző szakmai díjaim vannak. A legutóbbit márciusban kaptam az alkotó pedagógusok tizenötödik tárlatán – jegyezte meg Szenténé Kálvai Mária.
Élete fordulópontja volt, amikor 44 évesen rákot diagnosztizáltak nála. Feküdt a kórházi ágyon, és azt hallotta, hogy a professzor közli a többi orvossal: „ez lesz az utolsó injekciója, úgysem éri meg a másnapot". Azon az éjszakán úgy érezte, mintha valaki átölelné és biztatná: van még feladata az életben. Másnap elhagyta a kórházat, másik orvost keresett, aki egy kísérleti gyógyszert próbált ki rajta – meggyógyult.
– Ezt követően arra koncentráltam, hogy megörökítsem a körülöttem lévő világot. Naponta rajzoltam a kórházban, így született sorozat a vásárhelyi intézményről. Később csatlakoztam a Wass Albert Körhöz Vásárhelyen. Tavaly és az idén Erdélyben jártunk, az ottani élményeket vittem vászonra – mondja a művész. Nehezen válik meg az alkotásaitól. Úgy érzi: ha eladná őket, akkor magát bocsátaná áruba. Inkább egy életmű-kiállításon szeretné viszontlátni képeit.
