Isten tenyerén a szép beszédű színésznő: Császár Angela hazajött Hódmezővásárhelyre, mivel a férje családja itt él

Császár Angela hazajött Hódmezővásárhelyre, a férje családja ugyanis itt él. A Jászai Mari-díjas színművész, tanár, érdemes művész volt csütörtökön a Szeretem Vásárhelyt Egyesület Hagyomány és modernitás – női szerepek a 21. században című előadás-sorozatának vendége. Életéről, hitéről és színházi szerepeiről beszélt a közönségnek. A művésznővel Nagy Gyöngyi, az egyesület egyik alapító tagja beszélgetett.

Megtartó erő az Anyaország

Császár Angela Kolozsváron született. Egyéves volt, amikor a szülei úgy döntöttek, Magyarországra költöznek. – Kolozsvárral jóval később találkoztam ismét, amikor lehetett Erdélybe járni, hogy ismerkedjünk az ottani kultúrával, az emberekkel, az életérzéssel. Mindig telített lélekkel jöttünk haza, mert azt éreztük, hogy olyan emberek között vagyunk, akiknek fontos a magyarságuk, az anyaországhoz tartozásuk. Ez nekünk is megtartó erőt jelentett. Kolozsvárra végül egy színházi alkalom miatt jutottam el először. Mindig büszke voltam arra, hogy ott születtem, holott sokáig azt sem tudtam, hogy milyen – mesélte a színésznő.

Császár Angela katolikus, de tiszteletbeli református is – erről is szó esett az esten.

– Úgy lettem tiszteletbeli református, hogy a férjem református, és az itteni, vásárhelyi templomban esküdtünk meg. A gyermekünket is itt keresztelték meg. Gyermekkoromban egyébként semmilyen vallási nevelést nem kaptam. Édesapám katona volt. Az 50-es, 60-as években a katonáknak nem lehetett hitük, csak párttagságuk. Aki templomba járt, kiközösítették, megfenyítették, vagy kidobták. Retorzió járt érte. Amikor Tatán laktunk, egyszer kíváncsiságból bekukucskáltam a templom ablakán. Édesapám egyik ismerőse ezt meglátta, és megmondta neki. Amikor hazamentem, már az ajtóban egy hatalmas pofont kaptam, hogy ilyet soha többé ne tegyek, mert a család egzisztenciája múlik rajta. A hit egyébként mindig bennem élt, csak nem gyakoroltam. Akkor került előtérbe, amikor egy olyan ember közelébe kerültem, akinek ez fontos volt. Megtapasztaltam, hogy vannak olyan súgások, amikre oda kell figyelni. Nem lettem mindennapos templomba járó, és nem is gyóntam... De éreztem, hogy jeleket kapok, hogy Isten törődik velem, hogy szinte az Ő tenyerén élhetek. Szép házasságom van, egy gyönyörű gyermekünk és három gyönyörű unokánk. Hiszem, hogy minden az előbb említett vonulat jegyében történt...

Császár Angela nem készült színésznőnek

– Mivel nem tudtam, hogy mi legyek, ezért érettségi után kétfelé is beadtam a jelentkezésemet. Ebből az egyik a magyar–népművelő szak volt. Az irodalmi színpad vezetője, Körmendi Géza tanár úr viszont azt javasolta, hogy a Színművészeti Főiskolára is jelentkezzek. Akkor még azt sem tudtam, hogy azt eszik-e vagy isszák. Átjutottam mindhárom felvételi rostán, felvettek a színművészetire – mesélt pályája indulásáról Császár Angela.

Vidéki lányként nem volt könnyű megszoknia Budapestet és a színház világát, de sikerrel vette az akadályokat. Harmadév végén már a Nemzeti Színházban, A fösvény című darabban kapott női főszerepet. A szülei vegyesen fogadták színészi ambícióit.

– Édesapám azt mondta, ő nem akar éjjeli pillangót nevelni a lányából. Édesanyám viszont segített. Eljött velem a felvételire, izgult értem, és nagyon örült, amikor kiderült, hogy felvettek a főiskolára. Úgy gondolom, nem hoztam szégyent a szüleimre. A házasságom, az életem bizonyítja, hogy nem lettem éjjeli pillangó. Viszont megvalósítottam édesanyám titkos álmait. Ő állandóan olvasott, és csodálatos fantáziája volt. Tulajdonképpen belőle táplálkozik a színésznői gondolkodásom. Azt is el kell mondanom, hogy édesapám viszont nagyon szeretett szerepelni. Mindig vicceket mesélt, a társaságnak ő volt a lelke, mert mindenkit szóval tudott tartani. Kettőből vagyunk összegyúrva, úgyhogy tőle is örököltem valamit, ami a színészi pályához szükséges volt.

A színpadon fontos a szép beszéd

A művésznő 1968-ban lett a Nemzeti Színház színésze. Többek között Makay Margittal, Lukács Margittal, Sinkovits Imrével, Balázs Samuval, Kállai Ferenccel, Kálmán Györggyel, Őze Lajossal, Váradi Hédivel, Mészáros Ágival és Bessenyei Ferenccel került egy társulatba.

– Óriási dolog volt velük együtt játszani, és látni, megélni, hogy nem lesöpörni akarták a kis kezdő színésznőt, hogy ez a kis bogár mit keres itt, hanem szeretettel terelgettek és segítettek.

Császár Angela életében különös szerepet töltött be a Budapest Orfeum című önálló est, amely Magyarország 1907 és 1945 közötti időszakát mutatta be dalok, versek, jelenetek tükrében. Szacsvay Lászlóval és Benedek Miklóssal, illetve a zeneszerző-zongorista Orosz Istvánnal 1979. december 14-én mutatták be először az előadást, majd itthon és külföldön 10 évig játszották, több mint háromszázszor.

Császár Angela az egyik legszebben beszélő magyar színésznő. A Nemzeti Színház és a Pesti Magyar Színház színiakadémiáján hosszú ideig zenés mesterséget és művészi beszédet tanított.

– Azt vettem észre, hogy fiatal kollégáim nem úgy beszélnek, ahogy én szeretném. Nagy ambíció van bennük, óriási lendület. Nagyon fegyelmezettek, és jól dolgoznak, de a beszédük gyatra! A hangsúlyt meg kell ágyazni, akár egy kicsi szünettel, vagy komolyabb artikulációval. Sok-sok fogást kell megtanulni. A színház legfontosabb alappillére a beszéd, ezért jó lenne, ha ma is komolyabb súlyt kapna a beszédtanítás. Az én életemben a magyar nyelv tisztelete, szeretete és gyakorlása a legfontosabb – vallotta a színésznő.

A Színházi adattár szerint Császár Angela regisztrált bemutatóinak száma: 82. Az István a király című rockoperában 17 éven keresztül játszotta Saroltot. Madách Mózes című művében Amrát, Mirjámot és Cippórát is alakította. A Mózesben, a különböző szerepekben, több mint 400-szor állt színpadra. Az Újszínházban most két produkcióban láthatja a közönség, A kegyelmesasszony portréjában Palyáknét, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabban pedig Pepi nénit alakítja, amit nagyon szeret, mivel Esztergályos Cecíliával (Zsani néni) és Tordai Terivel (Mina néni) is együtt játszik.