Muszka, a legendás pólóhátvéd 75 éves

– Bár bottal járok, az öregséggel csak az a bajom, hogy az idő múlásával egyre jobban hülyülök. Korábban kapásból tudtam, kit hogy hívnak, manapság már egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem jutnak eszembe a nevek – mondta Molnár Zoltán, alias Muszka, aki 75. születésnapját családi pihenéssel ünnepli Balatonmáriafürdőn. A legendás pólós a vásárhelyi vízilabdasport örökös bajnoka címet is viseli, a sportághonosító, idősebb Török Sándor csapatában játszott.

Molnár Zoltán 1947-től, 7 éves korától jár a strandfürdőbe, első edzője az akkor Vásárhelyen dolgozó, ma ismert szegedi szenior úszó,
dr. Bánki Horváth Béla volt. A vízilabdával a már említett id. Török Sándor ismertette meg, tagja volt annak az együttesnek, amely 1958-ban kiharcolta az OB II-be jutást. Ebben az osztályban 1959-től 1972-ig 210 mérkőzésen játszott hátvédként, és 121 gólt lőtt. Végig ebben az osztályban szerepelt, az élvonalba jutásért vívott osztályozót, a 70-es évek elején, 9–8-ra elbukták a Tungsram ellen. A víz, az uszoda volt a mindene.

Muszka a régi csapattal (a hátvéd 2-es sapkában jobbról).
– Hetvenévesen még arról mesélhettem, hogy mindennap már a „hajnal" kint talált a strandfürdőben, uszodában, és tempóztam pár hosszt. Ez mostanra elmaradt. Miért? Több oka van, az első a lustaság, és már nem is érdemes tovább sorolni... Nehezemre esik már az öltözködés, a zokni felhúzása és levétele igazi kihívásnak számít. De azért nem felejtettem el úszni, itt a Balatonnál volt már rá mód – 27-28 fokos, langyos volt a víz –, csütörtökön kevesebb, mert vállaltam a szakács feladatait, paprikás krumpli lesz a menü – közölte Muszka, akinek a neve egyszer Muszka Zoltánként jelent meg a Népsportban. Civilben a mérleggyárban dolgozott, majd gyakorlati oktatóként a 602-es szakmunkásképzőben és jogutódjaiban, 1995-ig.

– Jólesik, hogy nagyon sokan felköszöntöttek, nem felejtettek el. Most nagyszerűen érzem magam a családdal, éppen reggelizünk, és mellettem ül a kicsi lányom, már elmúlt 50 éves, de én akkor is csak így szólítom, nekem örökre az marad. Az volt életem legszebb pillanata, mikor ő megszületett – mondta Molnár Zoltán, aki ma is szívesen gondozza kishomoki kertjét, és mindent megbeszél pulijával.