Mindenki hibázhat

A minap kis híján elütöttek. Az egyik kerékpárúton tartottam a belváros felé, amikor hirtelen kivágott az útra merőlegesen, az egyik kapualjból, engem szinte lesodorva az útról egy kiskocsi. Egy gyors kormánymozdulattal sikerült elkerülnöm az ütközést, de bevallom őszintén, hirtelenjében olyan szavak csúsztak ki a számon, amelyeket inkább nem idéznék. Úgy látszik, igaza van az Autós Nagykoalíciónak: hőségben könnyen lankad mindenki figyelme, az autósoké is. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, velem is megesett, hogy nem voltam elég körültekintő.

Ez jutott eszembe arról, hogy a megyei rendőr-főkapitányság most is megrendezi közlekedésbiztonsági táborát gyerekeknek. Ami nagyon helyes, hiszen a lurkók hajlamosak mondjuk kerekezés közben elkalandozni, de akár olyankor is, amikor a zebrán kelnek át. Ha megerősítjük bennük a közlekedés tudatosságát, rutinná tesszük a követendő szabályrendszert, valószínűleg kevesebb lesz a baleset a nyári szünetben. Ezzel pedig mindenki jól jár: nem csak a gyerekek, de az értük aggódó szülők, sőt a közlekedés többi résztvevője is.

Tegnap egyébként megint arra vitt az utam, ahol majdnem baleset ért. A véletlen úgy hozta, hogy a sofőr épp a kapuban állt. Alighanem megismert, mert már messziről integetett, és hangosan utánam kiáltott: elnézést kérek! Barátságosan visszaintegettem neki, nyugtázva a bocsánatkérést. Ez is olyasmi, amit érdemes volna a gyerekeknek megtanítani. Hibázni ugyanis mindenki szokott az úton, ám ha az ember képes beismerni, hogy hibázott, és még elnézést is kér érte, az annak a jele, hogy komolyan vette a dolgot, s legközelebb igyekszik jobban figyelni.