Azon is túl

A 70-es évek végén a Délmagyarország olvasói azt jósolták, hogy az ezredfordulóra nem lesznek már dízelmotorral hajtott városi buszok, csak trolik és villamosok Szegeden. Ez szűk két évtized múlva sincs így, ugyanakkor folyamatosan teret nyer a tömegközlekedésben az elektromosság. A nemrégiben érkező Mercedes-Benz buszokban is benne van már a hajtásba besegítő villanymotor, a lassítás közben keletkező mozgási energiát elektromos árammá alakítja át a modern hibrid rendszer. Kisebb az üzemanyag-fogyasztás, a levegőszennyezés, megnő a kopó és költséges fékalkatrészek csereperiódusa.

Négy évtized alatt a Szegeden futó trolik is sokat korszerűsödtek, jó részük már nem „hal meg" egy esetleges áramszünetnél, felsővezeték-szakadásnál, hanem önjárásra is képes. Minimum a forgalmas kereszteződésből ki tud menni áramszedő nélkül, de akár a végállomásra is eljuthat.

És még azon is túl.

A szegedi elektromos tömegközlekedési program egyik fontos jövőbeni fejlesztési pontja, hogy a 9-es trolibusz vonalát meghosszabbítják, és a végállomás nem a Vértói úton lesz, hanem az ELI lézeres kutatóközpontnál. Ám ehhez nem építenek ki drága felsővezetéket, önjáró üzemmódban teszi meg a pluszszakaszt a troli. Ha pedig szükséges, az ELI-nél rátölt az akkumulátorokra, hogy visszafelé is biztosan fel tudjon kapaszkodni a körtöltésre, és elérjen a felsővezetékig.

A tisztán elektromos tömegközlekedésre még jó ideig várni kell Szegeden, az igyekezet azonban dicséretes, és az irány is jó. A kis lépések jegyében először a belvároson keresztülhaladó, belső égésű motorral hajtott autóbuszokat kellene lecserélni trolikra vagy olyan hibrid autóbuszokra, amelyek néhány kilométert tisztán elektromos üzemmódban is meg tudnak tenni. A személyautók egy része erre már képes, a buszok – legalábbis Magyarországon – még nem, ehhez még nehéz az akkumulátor.