Dinnyét!

Sárgával kezdődik a hazai dinnyeszezon, de nemsokára görögdinnyében is felváltja az importot a hazai – tapasztalta kollégánk az árusoknál és a Mars téri piacon. „...a dinnye a napot, és meleget igen szereti, azért nem kell őtet árnyékba vetni..." – írja egy 1664-es kertészeti tanácsadó, márpedig felénk bőven kap napsütést. A sárgadinnye termőterületének harmada Bács-Kiskun, további harmadrésze pedig Békés és Csongrád megyében található. Görögöt termesztenek Fejér megyében is, ahol felnőttem, az út mentén kínálják végig a Sárvíz településein a híres cecei görögdinnyét.

A kisvárosban, ahol én voltam gyerek, annak is a határba kifutó egyik utcájában, volt, hogy naponta kétszer is végigment szezonban a dinnyés teherautó. Dinnyét! – kiabálta öblös hangon az árus vagy a sofőr – többnyire férfi. Ez volt a mi gyerekkorunk jégkrémes autója, ami a köznyelv szerint azt dalolja: „Szólj anyádnak, jöjjön ki!" Akkoriban félreértésben éltem: azt hittem, a dinnyét kiáltás egy külön szakma.

A válogatáson az kapja meg az állást, aki hangosabban, zengőbben tudja kiabálni a jelszót, amire kisereglik az utca népe, és megindul a lékelőkéssel a teherautó felé. Aki azt akarta, hogy ne kergessék végig a feldühödött svábok a főutcán teherautóstul, dinnyéstül, az jó árut hozott, és vissza is tért rendszeresen, mert vették a gyümölcsöt. Úgy lehettek vele, mint a Mars téri árusok, akik inkább később hozzák ki a görögdinnyét, hogy az tényleg finom legyen: egy-két rossz darabon ne csússzon el a szezon!

Ma már lékelni nem divat, és nem tudom, járnak-e még arrafelé ponyvás teherautók, dinnyét kiáltó emberek. Kár értük, ha nem.