Kiszorítósdi

Már hónapok óta utcahosszal vezetnek a közvélemény-kutatási adatok szerint, övék a köztévé és a közrádió, velük van [namelink name="Kerényi Imre"] is, mindhiába, még így sem tudnak önmérsékletet tanúsítani. Minden talpalatnyi föld, akarom mondani plakáthely kell nekik. Amúgy a talpalatnyi föld is igaz.

Pár napja volt hír, hogy Dunakeszin a fideszes jelölt és a CÖF bohócos plakátjai uralják a helyi önkormányzati hirdetőfelületek több mint kilencven százalékát. Azért nem száz százalékát, mert három hely a demokratikus ellenzéknek is jutott, amely persze ennél azért több plakáthelyet szeretett volna bérelni. A hirdetőfelületekért felelős önkormányzati cég azzal védekezett, hogy ők továbbadták az értékesítés jogát két magáncégnek, így nem rajtuk múlott, hogy ki ragaszthatja ki az óriásplakátját és ki nem. A riporter nem göngyölítette fel teljesen az ügyet, nem kopogott be a magáncégekhez, nem kérdezte őket az esélyegyenlőségről. Pedig lehet, hogy megkapta volna a választ, az ellenzékiek nem érdemelnek több esélyt.

A kiszorítósdi nem a kampánnyal kezdődött. Szépen megágyaztak neki már szeptemberben, amikor a gránitszilárdságú alaptörvény ötödik módosításával ellehetetlenítették a politikai reklámok sugárzását a kereskedelmi televíziókban és rádiókban. Azt mondták, közölhetik a politikai hirdetéseket, de csak ingyen. Képzelhetik, mennyire izgatta fel ez az ajánlat a kereskedelmi médiumokat. Megmondom, semennyire.

Úgy voltak vele a gránitszilárdságú alaptörvény megálmodói és állandó módosítói, költsék a pártok az állami támogatást, vagyis a mi adóforintjainkat óriásplakátokra. Így kapott zöld utat a közterületek kibérlésére a CÖF is, amely állítólag magánemberek adományából plakátolja tele az országot. Csak azt nem árulják el, kik ezek a magánemberek. Így mehetnek az állami milliárdok, vagyis a mi adóforintjaink a hirdetési piac legnagyobb, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó magáncégéhez.

Miután januárban kihirdette az államfő a választások napját, a kormány rendeletben tiltotta meg a politikai hirdetések kihelyezését a lámpa-, telefon- és villanyoszlopokon, valamint a forgalmas utak mentén. Újabb botot nyomtak a küllők közé. Nem mintha annyira robogott volna a demokratikus ellenzék dupla hegesztésű tandemje. Ezért is érthetetlen, miért foglaltak el minden helyet, még akár jogszabálysértő módon is, mint a szegedi Arany János iskolában.

Amúgy meg nem érthetetlen, hiszen arról szólt az elmúlt négy év, hogy minden talpalatnyi helyet elfoglaljanak.