Cseke Pétert megizzasztja eleven kisunokája

– Nagyobbik lányom, Sára egyelőre „vad anyuka". Nem tudja elképzelni, hogy leadja a gyereket, és nélküle menjen el bárhová. Ha nehezen is, de a múltkor rá tudtuk beszélni, hogy az édesanyjával kettesben csináljanak programot, menjenek el vásárolni. Mondtam a lányomnak, tegye le Danit, majd én vigyázok rá. A gyerek békésen alszik, mi baj lehetne? Persze mielőtt elindultak volna, a lányom mindenben kioktatott, mikor, mit és hogyan kell csinálnom. Aztán kitessékeltem őket az ajtón. És amilyen az én szerencsém, Dani három perc után felébredt, elkezdett keservesen sírni. Felvettem, járkáltam vele a szobában, beszéltem hozzá. Sára megérezhetett valamit a dologból, ugyanis felhívott, hogy minden rendben van-e. Dani a karomban feküdt, én pedig mondtam a lányomnak, persze, semmi vész, alszik, mint a tej. Közben pedig imádkoztam, hogy meg ne szólaljon a kicsi – meséli nevetve [namelink name="Cseke Péter"], akit igencsak megizzasztott a csöppség. A kis Dani már most olyan huncut, mint egykor nagypapája.

Cseke Péter első unokájával, Danival.
Az immáron nagypapa szerepben is tündöklő színházigazgató különösen örül annak, hogy fiú érkezett a családba, lesz kivel focizni. Ő maga is gyakran húz stoplis cipőt. – Mióta Kecskeméten lakunk, a Színészválogatottba csak nyaranta tudok feljárni. De a színház közelében kibéreltük az egyik iskola tornatermét. Mivel az előadások este 10 körül érnek véget, csak ezután tudunk időt szánni a focira, de feltölt bennünket, úgyhogy nem hagyjuk ki – árulja el. [namelink name="Cseke Péter"] nagy sportrajongó hírében áll, így nemcsak a KTE meccseken láthatjuk. – A kosármeccsekre is gyakran kijárok. A Körmend elleni mérkőzést hatalmas eufóriában szurkoltam végig. Nagyon örültem a győzelmünknek – mondja a delmagyar.hu-nak.

A hangját Okoskának is kölcsönző [namelink name="Cseke Péter"] nemcsak a sport, hanem az utazás szerelmese is. Mindig aktívan pihen: ahová eljut, ott igyekszik bejárni a környéket, felkeresni a nevezetességeket és felkutatni a helyi értékeket. Családdal és baráti társasággal bejárta már Európa szinte összes országát. Megfordult az Egyesült Államokban és Kanadában is. – Nagyon vonz a Kelet: az ottani emberek és a kultúra. Ahová a leginkább vágyom, de még nem jutottam el, az Japán. És a közelmúlt történései miatt azt hiszem, sokáig nem is adódik majd lehetőségem rá. A közös utazások azonban rengeteg szép emlékkel ajándékoztak meg. Mivel általában egy állandó csapattal, baráti társasággal utaztunk, a gyerekeink szinte együtt nőttek fel.

A színházigazgató bejárta egész Európát. 2008-ban Brüsszelbe látogatott el a feleségével.
[namelink name="Cseke Péter"]nek a családja mindennél fontosabb. – Amikor megszületettek a lányaim, a hivatásom az apaság lett, és csak azután következett a színház – tudjuk meg. A lányok mára felnőttek, kirepültek a családi fészekből. A színházigazgató nehezen élte meg ezt az időszakot. – Mi mindig nagycsaládban éltünk. Furcsa volt megélni, hogy mostanra kettesben maradtunk a feleségemmel. Eladtuk a családi házat, és egy kisebbre cseréltük azt. Az ajtó természetesen mindig nyitva áll a gyerekek előtt. Sára immáron családos anyuka. Élete vágya teljesült, amikor édesanya lett. Dorka pedig még egyetemen tanul, idén végez, ő sem lakik már velünk, de kapcsolatunk mindkét lánnyal szoros és töretlen – meséli a változásokat.

Feleségével, [namelink name="Sára Bernadette"]l csaknem 30 éve élnek boldog házasságban. Amikor a sikeres párkapcsolat titkáról kérdezzük, csak annyit mond, nincs univerzális recept. – Minden párkapcsolat más és más, a mindennapokat nem lehet lemodellezni, pont erről szól a Vacsora négyesben című előadásunk is, amit most játszunk a színházban. A lényeg az, hogy két ember – még ha teljesen különbözőek is, mint mi a feleségemmel – hogyan tudják egymást tiszteletben és megbecsülésben elfogadni.