Baja szobrot állítana legendás kutyájának, Bélának

Az egyik közösségi portálon Állítsunk szobrot Béla kutyának néven civil kezdeményezés indult. A bajai kötődésű csoport célja, hogy támogatókat és közadakozással pénzt gyűjtsenek: méltó emléket kívánnak állítani Baja város kutyájának, Bélának, akit a városlakók több mit tíz éven át – 1985 és 1999 között – szerettek és gondoztak. A rövidszőrű magyar vizsla különleges státuszt élvező kedvence volt Bajának: Béla senkié sem volt, ezért kicsit mindenki a gazdájának érezhette magát. A bajaiak Béláját több mint tíz éve, egy baleset következtében szerzett súlyos sérülés miatt kellett elaltatni, de emléke azóta is élénken él, ezért a város lakói szeretnének szobrot állítani az örök csavargónak, Bélának, Baja város kutyájának.

Hogyan lett Bélából legenda?

Béláról rengeteg mendemonda kering, hogyan került a bajai utcákra. A leggyakrabban emlegetett verzió szerint a kutyát egy német turista hagyta el a Petőfi-szigeti kempingben 1985 nyarán. Mások úgy vélik, gazdája eltűnt, mint a kámfor, és Béla egész életében őt kereste.

Baja legendás kutyája, Béla.
A kutya igaz története ennél jóval prózaibb: Bélát és testvérét nyolc-kilenc hónapos korukban egyszerűen kitették az utcára, mert a két jószág nem ápolt baráti viszonyt a szomszéd macskákkal. Vadászkutya mivoltukat sem tudták letagadni: megfojtottak pár galambot.

A két kutyus kezdetben a Tóth Kálmán szobor melletti fenyőfa alatt húzódott meg. Béla testvére hamar gazdára talált, egy bácsbokodi asszonyhoz került. A másik ebnek azonban egy gazdi mellett sem volt maradása, pedig többen próbálkoztak befogadásával. Így lett Béla mindenkié, Baja város lakóié.

A kutya, akit mindenki szeretett

A kutyust a közeli fodrászatban szánták meg először, sűrűn kapott finom falatokat. Később messzebbre is elcsatangolt: reggelente a bajai III. Béla gimnázium előtt várta a diákokat, akik gyakran osztották meg tízóraira hozott elemózsiájukat a kutyával. Itt ragadt rá a neve is, az egyik tanár hívta először az ebet Bélának.

– Édesapám gimnáziumi tanár. Ő mesélte, hogy az elsősök néha azt a feladatot kapták a felsőbb évesektől, kerítsék elő Bélát, és hozzák be az iskolába. Így Béla még a gólyatáborok mókázásaiból is kivette a részét – mondta el a bajai Horváth Attila.

Béla a várótermekbe is betért, és megpihent, ha úgy tartotta kedve.
Béla a szokások rabja volt, így mindig tudni lehetett hol tartózkodik éppen. Menetrendszerű útvonalából nem maradhatott ki a posta helyi épülete sem, ahol napközben pihent meg. Délelőttönként az asztal alatt elterülve szunyókált. Ebédidőben az éttermek és áruházak előtt várakozott, egy-egy elévetett finomságra ácsingózva. Ha úgy tartotta kedve, kilátogatott a húsgyárhoz is, visszafelé a munkásokat szállító buszra is felkéreckedett. Szerdán és szombaton pedig igazi bajaiként piaci napot tartott.

A közlekedési szabályokat is megtanulta: sosem szaladt át a piroson, mindig megvárta, amíg zöldre vált a lámpa. A postásokat és a rendőröket sosem ugatta meg, annál inkább a punkokat.

Csupán éjszakára tért be idős gondozójához, Csóka Máriához, aki Táncsics utcai kényszerlakásában szállást biztosított a folyton csavargó kutyának.

Csóka Mária, a kutya egyik gondozója és Béla.
Kutyaharapást szőrivel

A bajaiak először 1994-ben fogtak össze Béláért: megmentették a kutya életét. Történt, hogy Béla - a napi rutinjának megfelelően - a postán töltötte délelőtti szunyókálását, amikor egy kisgyerek megrángatta az alvó állat fülét. Béla álmából felriadva megmarta a gyermeket. Sebet ugyan nem ejtett rajta, de a kisgyermek nagyon megijedt. A kutyát elaltatták volna, de a bajai lakosok kiálltak a négylábúért: hosszas procedúra után, az oltási igazolásokkal és a bajai állatorvosok segítségével sikerült bizonyítani, hogy nem a kutya tehetett a „balesetről". [namelink name="Tüske Ferenc"] főállatorvos jóváhagyásával Béla megmenekült az altatástól.

A bajaiak összefogása kapcsán merült fel az ötlet – [namelink name="Lipokatity József"] képviselő, nyugalmazott főállatorvos javaslatára – hogy Béláról a város vezetősége gondoskodjon a továbbiakban. 1995 decemberében Béla hivatalosan is a város kutyája lett, nyakörvére apró réztáblát csatoltak: Béla, Baja város kutyája felirattal. Az akkori polgármester, [namelink name="Széll Péter"] egy televíziós interjúban elmondta, Béla különleges védelmet érdemel, minden bajaitól elvárható, hogy őrizze, védje, és ha kell, ápolja is a kutyát. Így lett a folyton csatangoló ebből előbb mindenki szeretett kutyusa, később pedig Baja város büszkesége.

A csavargás lett Béla veszte

A város kutyáját 1999 júniusában gázolta el egy autó. A baleset következtében Béla fejét hatalmas ütés érte, ennek ellenére a tizennégy éves ebnek még maradt annyi ereje, hogy akkori gondozójához, Kemény Jánosnéhoz, vagy ahogy mindenki ismerte, Margit nénihez, visszatántorogjon. Mészárosné Czinger Gizella segített az idős asszonynak állatorvoshoz szállítani Béla kutyát.

Sulyok Péter Bélát vizsgálja.
– Béla megöregedett. Sem a hallása, sem a látása nem volt már tökéletes – mondta [namelink name="Sulyok Péter"] állatorvos, akihez súlyos állapotban – lógó, törött állkapoccsal és vérző szájjal –szállították be a város kutyáját. A vizsgálatok során kiderült, Bélának mindkét oldalon összeroncsolódott a pofája, a röntgen öt helyen mutatott szilánkos törést alsó és felső állkapcsán. [namelink name="Sulyok Péter"] mindent elkövetett: több kollégájával is konzultált, még a budapesti állatorvosi egyetem sebészeti tanszékéről is segítséget kért, azonban a hétvégi időpontban a kórház nem tudta fogadni Béla kutyát, így Sulyok doktornak egyedül kellett elvégeznie a műtétet.

– Miután felnyitottam az állat pofázmányát, sajnos egyértelművé vált, hogy nem lehet megoldani a problémát. Béla soha nem lett volna képes egyedül enni a továbbiakban. Így az elaltatása mellett döntöttünk – emlékezett vissza az állatorvos az operáció körülményeire.

Béla elment, a legenda maradt

Bár már 12 éve, hogy a kutyus elpusztult, néhány hete civil kezdeményezés indult az egyik közösségi portálon: szobrot szeretnének állítani Baja örök kedvencének.

A szoborállítás ötlete már 1995-ben is felmerült, de akkor félbe maradt a kezdeményezés. [namelink name="Széll Péter"], miután Béla nyakába akasztotta a rézmedált, arról beszélt, hogy vállalkozók egy csoportja megkereste, szobrot állítanának a nem mindennapi ebnek. A polgármester akkor azt mondta, nem tipikus ugyan, hogy valakinek még életében állítsanak szobrot, de nem is lehetetlen. Az ötlet azonban akkor nem valósult meg.

Béla 1995-ben kapta a Baja város kutyája címet
Béla kutyát nem felejtették el a bajaiak és talán egyszer neki is lehet szobra, mint Mancsnak, az életmentő kutyának Miskolcon.

Béla hozománya: egyetlen kóbor kutyát sem altattak el

Bélának köszönhetően az állatvédők figyelme Bajára szegeződött, és különleges együttműködés alakult ki a Bajai Kommunális és Szolgáltató Nonprofit Kft. valamint az I.G. Grenzenlos német állatvédő alapítvány között. Az összefogásnak köszönhetően nem kellett elaltatni egy befogott bajai kóbor kutyust sem, mert az alapítvány székesfehérvári és németországi menhelyekre szállította az állatokat. 3-3500 kutyát mentettek meg így. – Sajnos az együttműködés tavaly felbomlott. A bajai gyepmesteri telep tizenöt év óta először telt meg, de állatot elaltatni továbbra sem szeretnénk – mondta [namelink name="Sulyok Péter"] állatorvos.