Korrupció: tisztességesebbek vagyunk, mint egy éve

2002-ben még a 33., tavaly a 47., idén pedig a 46. helyen végzett Magyarország a korrupciós listán, amelyet a Transparency International (TI) állít össze az év vége felé. Ilyenkor általában azt a következtetést vonják le az újságok, hogy Magyarország továbbra is "közepesen korrupt" ország. Az eggyel jobb helyezés első pillantásra érdekes lehet, annak fényében, hogy továbbra is tart a Zuschlag-ügy tárgyalása – 75 millió forint állami támogatás jogosulatlan megszerzése, elosztása szerepel a vádiratban –, a kereskedelmi rádiófrekvenciákat is különös módon osztották el, és a pártok sem tudtak megállapodni a kampányfinanszírozás vitás kérdéseiről.

Meglopják a közt

Idén derült ki továbbá, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (BKV) több tucat korábbi vezető kapott 30–40 milliós végkielégítést távozásakor, ezeket most vizsgálják. A TI azonban nem a sajtóból dolgozik, hanem üzletemberek, szakértők és turisták megítélése alapján.

Az alábbi is egy ilyen szakértői vélemény, de régebben vetették papírra: "A magyarok (...) büszkék és arrogánsak, s nem tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá. Mindig dicsekednek saját dolgaikkal, azonnal készek bármit megfogadni, de igen késedelmesek a végrehajtásban. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és a köznek a meglopását. Ebben nagyon serények..." Ezek Francesco Massaro velencei titkár szavai 1523-ból. Az eredetileg kicsit hosszabb idézet is tavaly kezdett keringeni internetes oldalakon.

Tocsik Márta a tárgyalóteremben.

A kincstartó sikkasztott

Fórumokon vitatkoznak róla, illetve arról, micsoda mocskos hazaáruló az, aki ilyeneket tesz közzé. Nem lehet tudni, hogy a velencei titkár lesújtó véleménye valódi tapasztalatokon nyugodott-e – mindenesetre nyugodhatott.

Rácz Lajos Magyarország környezettörténete az újkorig című tudományos munkájából kiderül például, hogy a magyar országgyűlés 1494-ben azért íratta össze az összes adófizetőt, és másoltatta egy könyvbe a kincstár kétévi számadásait, mert fölmerült a gyanú: a kincstartó, Ernuszt Zsigmond sikkasztott. A gyanú nem volt alaptalan. Ugyanebben az évben kezdte bontogatni a szárnyait egy magyar–német vállalkozás, amely rézben utazott. A magyar nemesfémbányászat a válságát élte, mert sokáig nem volt jó megoldás a tárnák víztelenítésére. A német vidékeken kipróbált technikát honosította meg itthon a magyar nemesi családból származó Thurzó János. Ám nemcsak víztelenített, meg akarta szerezni a rézmonopóliumot is. 1494-ben éppen az Ernuszt család egyik bányáját vette bérbe. Thurzó János látta, hogy nem lesz elég pénze a vállalkozáshoz, ezért gazdag partnert keresett. Az augsburgi Fuggereket választotta, akik már akkor a pápának adtak hiteleket. A magyar fukar szó a német család nevéből származik...

Szalainé dr. Szilágyi Eleonóra, a BKV volt humánpolitikai igazgatója 100 milliós végkielégítése sokaknál kiverte a biztosítékot.

Thurzó János egyik fia Fugger-lányt vett el, s a két család közös cége – ahogy a németek nevezték: ungarischer handel – 1495-től az 1520-as évek közepéig működött. Thurzó Jánosból, majd fiából körmöcbányai kamaraispán lett, Thurzó Elek többször volt kincstartó. Ezt aztán szóvá is tették: nem járja, hogy Elek báró ellenőrzi a saját cégét is, ráadásul a felesége a kancellár unokahúga. A Fugger–Thurzó vállalkozás pozícióira nürnbergi és budai kereskedőknek fájt a foga. Végül 1525-ben a király elkobozta, állami kézbe vette a bányákat. Jakob Fugger megpróbált „diplomáciai úton" közbenjárni, és ez sikerült is, amikor jött a török, és II. Lajosnak szüksége lett a Fugger-bank kölcsönére.

Sírbaeresztő kötél

A Transparency International szerint Magyarországon azért tartós a korrupció, mert „a visszaélésen kapottak nem esnek rossz társadalmi megítélés alá". Ezt azonban nem mindenki látja így. Például az 1994 és '98 között regnált, és kétharmados többsége révén erős Horn-kormánynak sokak szerint nem a Bokros-csomag, hanem a Tocsik-ügy volt a sírbaeresztő kötele. Vagyis a választó hajlandó áldozatot hozni, de csak akkor, ha úgy látja, a vezetők is ugyanezt teszik. Ha nem, büntet. A Tocsik-ügy úgy született, hogy az állami nagyvállalatok területén lévő földek a rendszerváltás után az önkormányzatok tulajdonába kerültek, de úgy, hogy a föld értékének megfelelően kaptak tulajdonrészt az érintett vállalatban. A vagyonügynökséget arra kötelezte a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezt az értéket készpénzben fizesse ki a dunaújvárosi önkormányzatnak. Erre több helyhatóság pert indított az állam ellen, hogy megkapja a pénzt. Tocsik Márta és a Vektor Rt. közvetített a két oldal között, és az ezért fölvett sikerdíj vágta ki a biztosítékot – vagyis az, hogy a pénz akkor is elfolyik, amikor az állam egyik zsebéből a másikba teszi át. Tocsik Márta ügyvéd ellen 1996-ban csalás gyanújával indítottak büntetőeljárást, de hat ítélet után 2004-ben felmentették. A polgári pert azonban 2008 májusában jogerősen elvesztette: a 804 milliós sikerdíjból 80 milliót tarthatott meg, 562 milliót, plusz az áfát vissza kell fizetnie – ha tudja.