Forgó István örökre búcsút intett Makónak

– Nyitott, lokálpatrióta érzelmű és a kultúra iránt érdeklődő vezető volt, aki otthagyta kézjegyét a városon – így emlékezik a napokban, 86 esztendős korában elhunyt Forgó Istvánra, a város díszpolgá-
rára egyik jó barátja, Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató. Többek között azért lehet rá így emlékezni, mert ő volt az, aki járási tanácselnökként megszervezte a Múzeumi Baráti Kört. A város értelmiségének legjavát tömörítő asztaltársaság olyan szellemi alkotóműhely volt, amely számtalan utóbb megvalósult elképzeléssel gazdagította Makót. Az ötvenes évek helyi vezetése számos fejlesztést elmulasztott, a város valójában pusztulni kezdett, lélekszáma drasztikusan csökkent – ezt a folyamatot sikerült megfordítani, melynek köszönhetően valósággal újjászületett Makó. Az utóbb megvalósult álmok többek között vezetékes ivóvízről, szilárd utakról, múzeumról, Maros-parti üdülőövezetről szóltak – de már akkoriban fölvetődött a termálvízre alapozott gyógyturizmus ötlete is.

Forgó István egyébként nemcsak Makónak volt díszpolgára, hanem Csanyteleknek is, ahol született. Gazdálkodó család fia volt, az agráregyetemen szerzett oklevelet, aztán 1945 őszén súlyos sérülésekkel tért vissza az orosz fogolytáborból. Makóra – mint egy ízben lapunknak nyilatkozta – szinte véletlenül került. Kiszomboron 1954-ben járási tanácstaggá választották, ezt követően lett járási tanácselnök, majd 13 év után került át a városhoz. 1984-ben vonult nyugdíjba, egyszersmind a politizálással is felhagyott. Honismereti kört vezetett, folyóiratot szerkesztett, és a makói helytörténettel foglalkozó kötetek mellett megírta Csanytelek rövid történetét is.

Temetése július 31-én, péntek délután kettőkor lesz Makón, a belvárosi római katolikus temetőben.