Száz éve született az 56-os kapitány

Mindent Makóról

A delmagyar.hu hivatalos makói Facebook-oldala, nem csak makóiaknak.

– Karakán, talpig becsületes ember volt – így emlékszik Makó 56-os rendőrkapitányára [namelink name="Halmágyi Pál"] múzeumigazgató, aki a kilencvenes évek elején, nem sokkal a rendszerváltás után interjút készített Fazekas Lajossal. A felvétel mindmáig megvan nála, több tanulmányban, cikkben idézett belőle, de a nagy összegzést, mint mondja, eddig nem volt alkalma megírni. A történész szerint Fazekas Lajos abszolút pozitív figura, és jogos, hogy díszpolgári címet kapott. Hozzáteszi: szerinte jó lenne a mai Teleki utcának azt a szakaszát, ahol az egykori rendőrkapitányság épülete áll, róla elnevezni. Ez még adminisztrációs problémákkal sem járna, hiszen ezen a szakaszon lakóházak nincsenek, a névváltozás senkinek sem okozna gondot.

Fazekas Lajos emlékezete

A forradalom makói rendőrkapitányát a rendszerváltás után rehabilitálták: előbb alezredessé, majd ezredessé léptették elő, Makó első szabadon választott képviselő-testülete pedig hálája jeléül 1994-ben díszpolgári címet adományozott neki. Emléktáblája 2007 óta látható az egykori rendőrkapitányság épületének falán.

A város történetét a világhálón rögzítő Wikipédia-szócikk így ír róla: Makó rendőrkapitánya, Fazekas Lajos a szabadságért küzdő diákok, munkások oldalára állt, a rendőrség előtt fegyvertelenül fogadta a tüntetőket, és jóváhagyta, hogy a rendőrök és a nemzetőrök együtt óvják a nyugalmat. Jórészt neki köszönhető, hogy semmilyen atrocitás nem történt a településen a forradalom során. Halmágyi Pál ehhez hozzáteszi: rendőri vezetőként még arra is volt gondja, hogy beosztottai közül azokat, akiket a forradalmi tömeg nem látott szívesen, átirányította a megyeszékhelyre – így tulajdonképpen őket is megóvta az atrocitásoktól. Más kérdés, hogy a forradalom leverését követően mindezért köszönet helyett egy életen át tartó meghurcoltatás jutott neki osztályrészül. Mint azonos nevű, rendező-operatőrként ismert fia mondja, a karhatalmisták rögtön a bukás után megverték, majd halálra, később nyolc évre ítélték – végül egy ügyvédi bravúrnak köszönhetően kevesebb mint két év letöltése után hazatérhetett. Építőipari segédmunkásként, majd raktárosként dolgozott, végül irodából ment nyugdíjba.

A hányattatásokból természetesen fiának is kijutott, aki a forradalom idején volt gimnazista, és a diáktüntetés egyik szervezője: kecskeméti rokonoknál húzták meg magukat, a középiskolát is félig-meddig illegálisan folytathatta csak, és a kitűnő érettségi ellenére nem felvételizhetett az orvosi egyetemre – volt bányász és bárzongorista is, végül tehetsége révén eljuthatott a színművészeti főiskola rendezői szakára. A nézők számára legismertebb munkája a Kisváros című népszerű sorozat, de forgatott Makón is, 56-os élményeiről. Azt mondja, egész életét meghatározta az édesapja, és nagyon büszke rá. Azt az ötletet pedig, hogy viselje utca is édesapja nevét, meghatónak tartja.