Emlékséta a makói zsidó negyedben

Az Eötvös utcai ortodox zsinagógából indult és a neológ zsinagóga Csanád vezér téri emlékjelénél végződött az a séta, amit mintegy harmincan tettek meg vasárnap délután az egykori makói izraelita közösségre emlékezve. A résztvevők az ortodox zsinagógában megtekinthették a tóratekercseket, majd az egykori kis, illetve nagy zsidó utcában láthatták többek között a rendszeresen visszalátogató makói gyökerű zsidók zarándokházát, egy-egy tipikus módos, illetve szegény zsidó házat, az egyetlen nem főtéri botlatókövet. Láthatták azt az épületet is, amelyben egykor zsidó iskola működött, és ahol [namelink name="Vorhand Mózes"] főrabbi élt.

Az egyórás emléksétát [namelink name="Urbancsok Zsolt"] levéltár-igazgató vezette, aki elmondta: nem tartozik a zsidó közösséghez, levéltárosként, kutatásai során figyelt fel a ma már nem létező makói izraelita közösségre. Azt is megtudták tőle az érdeklők, hogy ez volt az első magyar város, ahol közösségként megjelentek, és mintegy 250 évig éltek itt békességben. Az egyik valamikori neves zsidó kereskedő még ma is álló raktárának megtekintésekor elhangzott például, hogy a makói vöröshagymát, ami a helyi hagymakertészek évszázados népi nemesítésének eredményeként jött létre, és amelyet itt nagy szorgalommal, kitartással termesztettek, a világszerte kapcsolatokkal rendelkező izraelita kereskedők jóvoltából ismerték meg szerte Európában.

Urbancsok Zsolt azt mondta, az emlékséta célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra: mindabban, ami ma Makó, benne van a valaha volt zsidó közösség által hozzáadott megannyi érték. Miután a Maros-parti városban már csak néhány izraelita él, a mi feladatunk emlékezni rájuk.