Ágota megtalálta az Ukrajnában nyugvó katona hozzátartozóját

– Nagyon örülök, hogy sikerült megint szebbé tenni valaki számára a fájdalmas emlékezést – mondja a makói Sarkadi Ágota. Ő az, aki lányával, Sipos Maja Flórával és édesapjával, Sarkadi Ernővel együtt elhanyagolt katonasírokat újított fel több makói temetőben – ezért Maja az Év embere kitüntetést is megkapta lapunktól.

Később, az önkéntes munkáról szóló tudósításoknak köszönhetően kapcsolatba került a budapesti Jézsó Istvánnéval, aki arra kérte, találja meg Makón elesett, de névtelenként eltemetett édesapját. Sikerrel járt – most pedig egy, az ukrajnai fronton, tömegsírban 1944 óta nyugvó makói születésű katona ma is élő hozzátartozóját lelte fel.

Sarkadi Ágota az egyik adattárral, amelyben az elesettek után kutatni szokott.

Fotó: Szabó Imre

Ágotát a kéréssel a róluk megjelent cikkek alapján augusztus végén kereste meg egy szentendrei, hadtörténeti kutatásokkal foglalkozó egyesület. Mint kiderült, a honvéd maradványai közt előkerült a „dögcédulája" is, innen lehetett beazonosítani, hogy Makóról vonult be. Ágota a nyilvántartásban szereplő név alapján kutatott a levéltárban, a katolikus egyház nyilvántartásában, de végül nem ez vezetett eredményre: kiderült, hogy édesapjának egyik ismerőse egykori lakcíme alapján be tudta azonosítani a férfit. A kutatás azért nem járt sikerrel, mert a katonai nyilvántartásban a neve hibásan szerepelt. Mindenesetre a félreértés tisztázása után már könnyű volt megtalálni a második világháborúban elesett honvéd anyai unokatestvérét, Hajdú Jánost. Kiderült, hogy ő már 10 éve próbált a háborús keresőszolgálat révén a nyomára bukkanni – sikertelenül, nyilván a névelírás miatt.

Az utolsó, Magyarkanizsán készült fotó a makói Tóth Ferencről.

A férfi Ágota munkáját megható üzenetben köszönte meg, aztán beszéltek telefonon is. Személyesen még nem találkoztak. Úgy tervezik, a második világháborús hősi emlékmű felújítása utáni, hamarosan esedékes újraavatási ünnepségén fognak. Hogy maradványai egyszer hazakerülnek-e, nem tudni – ez nagyon sokba kerülne, és hosszadalmas eljárást is igényelne.

– Amikor Ágota felhívott bennünket a hírrel, a feleségemmel együtt sírva fakadtunk – mesélte a makói Hajdú János. Úgy fogalmazott, hihetetlen, fantasztikus érzés volt megtudni, hol nyugszik a nagybátyja. A legjobban azt sajnálja, hogy az édesanyja már nem élhette meg ezt – öt évvel ezelőtt hunyt el. Mint mondta, a bátyjával nagyon szoros volt köztük a kötelék, szinte ő nevelte fel, hiszen a szülők éjt nappallá téve dolgoztak.

Hajdú János