SZINes beszámoló, SZINes élményekkel

Sziget kicsiben

Mi a pénteki és a szombati koncertekre utaztunk le Szegedre, főleg a pénteki Kosheen és a szombati Apollo 440 koncertek miatt. A Partfürdő, mint eddig is, remek helyszínnek bizonyult. Még pénteken este is volt sátorhely, annak ellenére, hogy elég sokan voltak. Mivel eredetileg ez egy kemping, így az infrastruktúrája adott, melegvizes (!) zuhanyzók és normális wc-k is vannak. A színpadok előtt nem használták a mostanság már igen elterjedt úgynevezett méhsejteket porfogónak, így a koncertek alatt mindig régi „szigetes" élményben lehetett részünk a szálló porfelhő miatt. Ezt az egyetlen hiányoságot említhetném, bár ez is inkább csak nosztalgikus hangulatunkat növelte, („visszasírjuk" a jó kis fesztiválokat mind, amiben idén és korábban részünk lehetett), két nap alatt nem vált olyan nagyon zavaróvá a por. A szolgáltatások (kaja, pia) teljesen rendben voltak és az áruk is elfogadható volt.

Badár Sándor dumarekordja

A magyar stand-up komédia egyik koronázatlan (?) királya megdöntötte saját 3 órás rekordját, pénteken délután 3-tól este 10-ig beszélt, anekdotázott egyfolytában. Mi az utolsó órát hallgattuk végig, elég kemény volt. Ismertem már korábban is az előadásait, most is bizonyított. Ennyi marhaságot így előadni! Nagyon jól szórakoztunk és sajnáltuk, hogy vége lett. De menni kellett a Kosheen koncertre, amit nem szívesen hagytam volna ki..

Kosheen élőben = drum’n’bass gitárral és énekkel

Már az első lemezüktől kezdve szeretem őket. Ez volt az 5. koncertem tőlük, és nem tudom megunni őket. Ehhez kell az is, hogy Sian elvarázsoljon bennünket, hangjával és megjelenésével együtt. Kora este már a sajtótájékoztatón (erről később lesz még cikk) meghatottak bennünket a közvetlenségükkel. Ez folytatódott a koncerten is. Először az új lemezükről (Damage) játszottak számokat, majd jöttek sorra a régi slágerek. Szerencsére. Az új lemez annyira nem fogott meg, lehet, hogy nem hallgattam meg elégszer. Kicsit melankónikus, túl sok benne a lassú rész, amit otthon elhallgat az ember, de a koncerten azért többet várunk. Viszont a régi számaik úgy szólnak még mindig, hogy öröm rájuk ugrálni, tombolni. Volt a Catch, a Hide You, a Hungry, persze a már megszokott szóviccel (Hungary: Are you hungry?). Érdekes volt a gitárhangzás, néha a billentyű játszotta a gitárszólokat is (mondjuk ez eddig is így volt, csak mindig rácsodálkozom, hogy ennek ellenére szólhat ez jól is). Jött a Wasting My Time, aztán a Wish You Were Here szintén az új lemezről, amit nem bánok, mert ez egy nagyon szép kis szám. A végére eljátszották még a (Slip and Slide) Suicide-ot, amire szintén eszement jót mulattunk. A hangosítással nem kötözködnék, beleillett az eddigi fesztiválok sorába, még egy kicsivel talán jobb is volt.