Hétfőn kezdődik a kétnapos ítélethirdetés a Képíró-perben

A 97 éves Képírót azzal vádolják, hogy 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében.

Falvai Zsolt ügyész álláspontja szerint az egyik járőrosztagot vezető Képíró zsidó és szerb civilek kivégzésére felszólító karhatalmi parancsot továbbított beosztottjainak, ők január 23-án törvénytelenül kivégeztek egy házaspárt, továbbá egy férfit és egy nőt. A csendőr századosnak ezután egy elfogott magyar testvérpár sorsáról kellett döntenie, elengedésükért egy rendőr, a testvérek sógora próbált közbenjárni Képírónál. Az ügyész szerint a vádlott tisztában volt azzal, hogy ha nem szegi meg a parancsot, halál vár a testvérekre. Mégsem tett semmit az elengedésük érdekében, sőt az ügyész szerint arra a teherautóra kerültek, amellyel - a vád szerint - Képíró utasítására harminc zsidó embert szállítottak a kivégzőhelyre.

Az ügyész arra fektette a hangsúlyt, hogy a vádlott - állítása ellenére - pontosan tudott a tisztogatás valódi céljáról, emiatt emberek törvénytelen kivégzésében vállalt szerepet.

Falvai Zsolt szerint megállapítható, hogy Képíró csaknem negyven ember kivégzéséhez járult hozzá, és ezzel háborús bűntettet követett el. Az ügyész indítványozta, hogy a Varga Béla vezette bírói tanács a vádlottra végrehajtandó fegyházbüntetést és közügyektől való eltiltást szabjon ki, illetve fizesse meg a csaknem 4,5 millió forintos perköltséget.

Az ügyben kiemelt jelentőséggel bír a razzia eseményei kapcsán 1944-ben hozott, Képíró Sándort és társait hűtlenség miatt elmarasztaló bírósági ítélet, amelyre Horthy Miklós kormányzó pertörlést rendelt el. A bíróságnak döntést kell hoznia arról, hogy a pertörlés - egyes dokumentumokban "feloldattatás" - milyen jogkövetkezményekkel bír. Ez azért fontos, mert a magyar jog szerint senkit nem lehet kétszer elítélni ugyanazért a cselekményért.

Zétényi Zsolt, Képíró ügyvédje elsődlegesen az eljárás megszüntetését indítványozta, mert szerinte a vád tárgyává tett cselekményeket - ellentétben az ügyész álláspontjával - már elbírálták 1944-ben. Az ügyvéd perbeszédében hosszan fejtegette, hogy az 1940-es évek hatóságainak bizonyítékai miért elfogadhatatlanok. Ha a bíróság mégsem tartja megalapozottnak az eljárás megszüntetésére tett indítványát, a vádlott vádak alóli felmentését indítványozza, mivel szerinte Képíró bűnössége bűncselekmény hiányában nem állapítható meg.

Képíró Sándor neve szerepel a legkeresettebb náci háborús bűnösök aktuális listáján, amelyet a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ állított össze. A feltételezett náci háborús bűnösöket felkutató szervezet szerint a Magyarországon élő férfi a világháború után büntetlen maradt.

Képíró Sándor - aki a háború után évtizedekig Argentínában élt, és 1996-ban tért vissza Magyarországra - a tárgyalás alatt tagadta bűnösségét. Azt mondta, nem vett részt a vérengzésben, nem is kapott utasítást rá, ártatlanul vádolják, és szerinte ez ki is fog derülni.

Az 1942-ben történtekről azt mondta: nem történt semmi, csak igazoltatás, nem igaz, hogy lemészároltak volna bárkit. A tárgyalást cirkusznak nevezte, szerinte minden hazugságon alapszik. Nem tudott a mészárlásokról, felettesei nem beszéltek róluk - mondta.

Az eljárás nem zajlott indulatmentesen, a volt csendőr százados szimpatizánsai többször bekiabálásokkal zavarták meg a tárgyalást.

A bizonyítási eljárás során főként okirati bizonyítékokat - bírósági ítéleteket, tanúvallomásokat, visszaemlékezéseket - ismertettek, de egy tanút is meghallgattak. Az ítélethirdetés azért tart két napig, mert Képíró egészségi állapota miatt egy napon csak kétszer 45 perces tárgyalást lehet tartani.