2014.03.13. 22:04
Petőfit a nép szeretete ˝vitte˝ Szibériába
Ál-Petőfik járták a szabadságharc után az országot, mert sokak szerint a költő túlélte a segesvári ütközetet. Mások szerint Szibériába került hadifogolyként, és verseivel a zsebében hunyt végül el. A kutató szerint Petőfi Sándor halálának kutatása elérkezett az „utolsó órához", amikor még feltárható lenne a nyughelyének vélt fehéregyházi tömegsír. Lőrincz L. László regényíró viszont annak ellenére sem bolygatná a költő emlékét, hogy halálának keleti legendáriuma megihlette.
Forradalmár, szabadságharcos hős és a szabadságért küzdő költő, aki hűséges szerelmes és nemes kiállású fiatal. Így él bennünk Petőfi Sándor képe, aki vékony, alacsony termetű fiatalember volt. A hadseregtől első ízben betegeskedése, később személyes konfliktusai miatt szerelt le, végül akkor érte a halál, amikor Bem seregébe visszatérve az életét próbálta óvni a segesvári ütközetben.
Idén lesz 25 éve, hogy egy amatőr magyar–amerikai–szovjet kutatócsoport „megtalálta" Petőfi Sándor sírját a Bajkál-tó közelében, Barguzinban. Újabb keletű történetek szerint Örményországon át került Szibériába hadifogolyként a költő, ahol egyesek szerint újraházasodott, mások szerint sétapálcájába rejtette verseit. Generációkon ível át történetének mesélése, így mára a folklór része lett.
A barguzini kutatások során sokak szerint egy női holttestet találtak.
– Emblematikus történelmi és irodalmi alak Petőfi, nem véletlen, hogy 3154 településünkön 2792 közterület viseli az ő nevét. Mindenki tudja, ki volt Petőfi Sándor, valamelyest munkássága is mindenki számára ismert, így az sem véletlen, hogy a magyar költők közül éppen az ő személyét övezi a legtöbb legenda – magyarázta [namelink name="Szűcs Gábor"]. A kutató szerint Petőfi költeményei már életében is népdalokként élték életüket, hiszen tájegységenként soknak megvolt a maga változata.
Először tabu, később népi hős
Petőfi halála után hét évig tabu volt nemhogy a költő sorsát kutatni, de beszélni is róla. A Haynau-érában, amikor 1849- és 1850-ben a hadvezér teljhatalmat kapott a bécsi kormánytól, és kivégeztette a tizenhárom aradi vértanút, kényszersorozásokat és bebörtönzéseket hagyott jóvá, megtiltották, hogy az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról szó essék. Majd a Bach-féle nyílt önkény éveit 1859-ig nyögte az ország. Ez idő alatt tények nem, csak ellentmondásos elbeszélések láttak napvilágot, hiszen sokakat foglalkoztatott a már életében is nemzeti költőnkként számon tartott Petőfi.
Szülőhelyvita ma
A Petőfi szülőhelyéről szóló vita során szintén több verzió látott napvilágot arról, hová valósi is Petőfi. Kiskőrös, Kiskunfélegyháza és Szabadszállás „harcát" Tóth Sándor (és nyomán Molnár Péterné) utóbbi javára döntötte el. Hiába szól ugyanis az akkor még Alexander Petrovics névre kiállított keresztelési anyakönyv Kiskőrös mellett, ez csak annyit jelent, hogy az evangélikus család ezen a településen találta meg gyülekezetét.
Számos történet számol be oroszországi Petőfi-sírokról, olykor még egy-egy Petrovics feliratú sírhelyfotó is felbukkan, Szűcs Gábor mégis az „eredeti" történet mellett foglal állást. Ugyan arról már tudtunk, hogy a segesvári csata szemtanúit megzavarhatta Petőfy Ignác személye, akivel Bem seregében sokan összekeverhették a költőt, a Petőfi-kutató Kurka Mihály elfeledett visszaemlékezéseire nagyobb hangsúlyt fektetett, így derült ki, hogy a honvédhuszár láthatta utoljára élve Petőfit.
Addig élt, amíg meg nem halt
A Petőfi-mítoszok jelentős része mégis az utolsó percéhez kötődik, hiszen szinte mindenki másképp „látta" őt meghalni, így számos monda él a köztudatban a mai napig arról, hogy segesvári eleste helyett más lett a végzete.
Egyesek szerint nem hunyt el, hanem az országban maradva bujdosott. – Ál-Petőfik járták 49 után a falvakat, és a nép hiszékenységét kihasználva szállást, ételt vagy pénzt kértek. De még a londoni magyar emigránsok között is fel-felbukkantak, az egyik sikeres csaló még földekhez is jutott ily módon – magyarázta a Petőfi-kutató.
1902-ben két igen népszerű legenda is közszájon forgott. Reichenberger Bernhard egykori osztrák katonaorvos állítása szerint levágta a segesvári csata után a halott költő fejét, amelyet a balázsfalvi görög katolikus gimnáziumnak adott. Ugyanabban az évben egy székelykeresztúri postamester azt állította, a helyi Lázár Márton a kertjében temette el a költőt, mert a csata után sebesülten ott tért örök nyugalomra.
A költő sorsa a képzőművészeket is megihlette, így készült Hegedüs László festménye is 1855 körül, amely a Petőfi Sándor halála Segesvárott címet kapta.
– Rejtélyes és ezért izgalmas a költő magánéletével foglalkozni. Pedig a műveit olvasva jobban megismernénk magát a költőt – mondta a legendákat sorolva Szűcs Gábor.
Kutatni vagy feledni?
– Ha lehetőség adódik rá, kötelességünknek érzem a Petőfi utáni kutatást – tette hozzá Szűcs Gábor, aki szerint a legvalószínűbb az, hogy Fehéregyházánál, egy tömegsírban nyugszik Petőfi a segesvári csata több hősi halottjával együtt.
A Petőfi-kutató azonban Petőfi halála című könyve megjelenése után – ahogy a többi kutató is – hol anyagi, hol diplomáciai nehézségekbe ütközött, amikor a költő nyughelyének feltárását indítványozta – Petőfi lehetséges sírja ugyanis a mai Románia területén található.
– Már 2004 óta az „utolsó órában" vagyunk, amikor a területet még feltárhatnánk, hiszen az ütközet területén autópályát terveznek építeni – folytatta Szűcs Gábor. – Nem tudok a széllel szembe menni – válaszolta, amikor arról kérdeztük, küzd-e még a nyughely feltárásáért.
* * *
Lőrincz L. László és Petőfi
Amikor [namelink name="Lőrincz L. László"] – vagy ahogy több könyvét jegyzi, Leslie L. Lawrence –, a népszerű magyar regényíró, orientalista és műfordító a szibériai Burjátföldön élt, ő maga is találkozott a segesvári ütközet után hadifogolyként elhurcolt Petőfi legendájával. – Ulan Udéban, a Burját Köztársaság fővárosában egy professzor beszélt nekem a helyi Petőfi-legendákról, amelyekről a zsidó folklór kutatásakor hallott. Több faluban kész legendakör alakult ki a magyar költő körül, több falunak saját története van arról, hogyan élt és nősült meg ott újra a költő, majd halála után hogyan találták meg magyar nyelven íródott verseit a kabátzsebében. Amikor itthon azután meséltem a hallottakról, annyiban maradt ez a történet, de tudtam róla, hogy Morvai Ferenc vállalkozó kutatja a témát, még ha nem is hiszek és hittem sikerében – emlékezett vissza Lőrincz L. László, akit a burjátföldi Petőfi-legendák megihlettek. – Eljátszottam a gondolattal, hogy megírom a magyar költő fiktív, szibériai naplóját. Érdekes kérdés, hogy a lánglelkű forradalmár egy teljesen más kultúrkörben hogyan boldogult volna, hogyan élte volna meg a hazai és a burjátföldi közeg különbségeit – folytatta a regényíró, aki szerint a szibériai Petőfi-történeteknek bár van alapjuk, mert több magyar hadifogoly került keletre, ezt a mondakört akkor is legendaként kell kezelnünk. – A költő életének története így szép, ahogy van, tisztelettel tudunk rá emlékezni akkor is, ha a sírját nem keressük – fogalmazott az író-kutató. – Viszont a legendák is értékesek, hiszen a magyar nép azért nem nyugodott bele kiemelkedő alakja váratlan, titokzatos eltűnésébe, mert szerették őt, és a legendákban éltették tovább.
