Sátán kutyája, boszorkányok macskája - miért féltik a fekete állatokat a Halloweentől?

Hagyjátok a fekete macskákat! - ezzel a címmel adott ki sajtóközleményt az Orpheus Állatvédő Egyesület. Több jelzés is érkezett a szervezethez, miszerint közösségi oldalakon, állatmenhelyeknél, állatvédő szervezeteknél halloween idején megnövekszik a kereslet a fekete macskák iránt. "A halottak napi megemlékezések továbbgondolkodása révén erős keveredés mutatkozik az angolszász halloween ünneppel, ahol boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünneplése folyik. Ebben egyesek körében szerepet kaphatnak fekete macskák, ki tudja milyen célokra. Gerinces állatok bántalmazása, elhagyása - kitétele az országban börtönnel büntethető cselekmény." - így fogalmaznak a közleményben.

Ördöggel szövetkeztek a boszorkányok cicái

Máskor a fekete cicákat, kutyákat éppen a színük miatt ritkábban fogadják örökbe: hagyományosan a boszorkányok, a Sátán állatainak tartották régen a fekete jószágokat. A mesében is ritkán látunk boszorkányt fekete macska nélkül.

Látják? Ott ül a cicus a seprűnyélen!

A szakirodalomban és az interneten keresgélve -na meg a mindennapi élet babonáiból merítve - többféle magyarázatba botlottunk, miért is alakult ez így. Az ókori egyiptomiak még szent állatként tisztelték a macskát, egyes vélemények szerint a kereszténység éppen a pogány tisztelet ellensúlyozására terjesztette el, hogy a cica a Gonosz megtestesülése, a Sátán jószága, a boszorkányok kedvenc állata. A középkorban széles körben hitték, hogy a boszorkány képes macskává változni, így indulni útjára az éj leple alatt, amelynek végén az ördög várta. 1484-ben VIII. Innocens pápa "az ördöggel szövetkező, pogány állatoknak" nevezte a macskákat. Pusztították is azokat rendesen, és egyéb hiedelmek sem kedveztek nekik: macskatetemet falaztak be például, hogy elriasszák a szellemeket a háztól. A küszöb alá ásott macskafarok pedig egyes vidékeken a betegségektől óvott meg a hiedelem szerint – ehhez legalább nem kellett az egész állat.

Az szinte egész Európában elterjedt, és ma is él, hogy balszerencsét hoz, ha fekete macska megy át előttünk az úton. Egy alannyal végeztük csak el az emberkísérletet, melyben a kísérleti alany előtt áthaladt egy fekete, majd visszafelé egy fehér macska is. A végeredmény szerint vagy radírként törli a balszerencsét a fehér cica, vagy mégsem hoz balszerencsét a fekete. Nem történt semmi különös aznap.

A tengerészek viszont éppen ellenkezőleg viszonyultak a macskákhoz, szerencsehozó állatnak tartották azokat. Macska szinte mindig volt a hajón, kordában tartotta a patkányokat – a hajó felszerelésében is megmaradt az állat neve, lásd vasmacska, kilencágú macska nevű korbács. A tengerészek terjesztették el a cicákat számos helyen a világban. Ez nem mindig volt szerencsés, ha nem is a Sátán állatai, a kisebb szigeteken nagy pusztítást végeztek az élővilágban a született ragadozók. A macskák renoméja egyébként akkor kezdett el javulni, amikor széles körben rájöttek, hogy irtják a pestisjárványokat kirobbantó patkányokat.

A magyar népi hiedelemvilágban egyébként a fekete macska húsát meg is ették, hogy boszorkánnyá válhassanak, valamint nem csak macska, hanem liba, kacsa, tyúk, kotló, csirke, kutya, ló alakban is megjelenhet a boszorkány - ahogy a kísértet is. Egy jellegzetes, a nyolcvanas években Gyimesben feljegyzett kísértettörténet a Magyar Néprajzból: "Olyant hallottam, hogy ment az úton, s csak ment utána egy fekete macska, s ment utána, s csak nyávogott, s egyszer csak nagyobb lett, s nagyobb lett, s egyszer hát egy nagy ember lett belőle. S a másik esett kétségbe. S majd mikor odaért, hogy egy folyóvízen ő átment, akkor a más a vízen erről maradott. S azt úgy nevezték, hogy kísértet". A Magyar Néprajzi lexikon szerint halált jósolt a macska, ha karácsony vagy újév éjjelén nyávogott.

Fejetlen kutya kísért a hídnál

A közepes és nagy testű fekete kutyák gyakrabban kerülnek az állatmenhelyekre, és kisebb eséllyel fogadják őket örökbe – áll 2014-es cikkünkben. A jelenségnek neve is van, feketekutya-szindrómának hívják. Cikkünkben megkérdeztük a Tappancs Alapítvány munkatársát, aki azt mondta, tízből hat-hét odakerülő kutya fekete színű, aki nem úgy megy oda ebért, hogy már előre döntött a színről, nem feketét visz el. Vajon miért nem szeretik a feketét kutyában sem?

Általánosan tudott, hogy a macska, fekete kutya és a ló főalakjai a boszorkányoknak, mert rendesen azok képében jelenik meg, a kecskebak: az ördög képviselője, habár a mesékben szamár-alakban is megtaláljuk az ördögöt – foglalja össze a Szeged és népe. A filmekben a nagy fekete kutya gyakran az agresszió jelképe – lásd a Harry Potterben a Zordót vagy Arthur Conan Doyle könyvében a Sátán fekete kutyáját –, és az sem tett hozzá a jó hírükhöz, hogy Angliában szinte minden grófságnak megvolt a maga kísértő fekete kutyája. Egy fekete kutya Yorkshire-ben az Ivelet híd közelében kísért, de nincs feje, és a hídon át a folyóba ugrik, ha közelednek. Aki látja, egy éven belül meghal, de utoljára több mint 100 éve látták – írtuk ezt 2014-ben, azóta nem követtük a történetet.

Fekete Shuck, a vérszomjas szellemkutya. Aligha szeretik a postások.

Az Anglia partja mentén található Man-szigeten áll a Peel kastély, aminek saját fekete kutyaszelleme van. A Mauthe névre keresztelt kísértet végigjárja a vár szobáit, de legtöbbször az őrkamrában fekszik a tűz mellett. A kastély őrei tisztelettel kezelik az ebet, mert egyszer egy részeg katona háborgatta – mondván, majd ő kideríti, fantom-e vagy ördög –, majd hirtelen kijózanodott és megnémult. Három nappal később meghalt. A kelet-angliai tájakat pedig a viking idők óta tartja rettegésben egy sátáni véreb: a vérszomjas Fekete Shuck egyes beszámolók szerint ló nagyságú, gonosz vörös vagy zöld szemű, óriási kutya volt.

A szellemkutya sok történet szerint halálos mocsárba, ingoványba vezette azt, aki követni kezdte. Fentebb szóltunk, hogy a magyar, ezen belül a szegedi hiedelemvilág szerint is jelenhetnek meg kutya képében a szellemek, a boszorkányok. Ha ma éjjel egy nagy fekete kutya elkezd Ön előtt elindulni a Tisza ártere felé, inkább ne menjen utána! A szegedi babonás jóslás szerint egyébként ha a kutya a pitvar-ajtó elé állva, szűkölve vonyít befelé, akkor haláleset vagy szerencsétlenség éri a házat. Önnek van pitvara? Nincs? Akkor ne ijedjen meg, csak azért vonít az eb, mert odacsípte az ajtó a farkát.

Az úgynevezett "nyomó" boszorkány is megjelenhetett kutya alakjában - a bolgár-török eredetű boszorkány elnevezés eredeti jelentése eleve „nyomó" . A „nyomás" éjszaka történt. Ha ilyenkor érzékeltek valamilyen lényt, az láthatatlan volt, vagy állatalakban jelent meg: leginkább macska, ritkábban kutya, disznó, béka, olykor borjú, tyúk alakjában - írja a Magyar Néprajz. A nyomó lény az emberre ráül, az nem tud megmozdulni, nem kap levegőt, verejtékezik.  A felföldön, észak-alföldi vidékeken a nyomás "szopással", "megszopással"  is társult, kizárólag női boszorkány cselekedett ilyet férfiemberrel.  A következménye duzzadt, fájó mell volt, tehát nem az, amire a legtöbben valószínűleg gondoltak.

Két világ közt járnak át

Jim Jarmush Szellemkutya című filmjének főszereplője, egy fekete bőrű "szamuráj" Egy tetőtéri lakásban él New Yorkban és galambokat tenyészt, amelyek az ázsiai kultúrában a lélek mellett a halált és a szerencsétlenséget is szimbolizálják. A miénkben inkább csak a lelket. Stephen King Halálos árnyék című könyvében – amelyből film is készült - a verebek kapnak összekötő szerepet élet és halál, e világ és túlvilág között. A madarak a legtöbb kultúrkörben a lélek mellett a két világ közti átjárást, mert tudnak repülni, és/vagy úszni is, mint a kacsa vagy a liba. A fekete tyúk ugyan hosszú távon egyiket sem tudja, de abba csak simán beleköltözik a boszorkány, mert hát fekete.

A varjúnak sem a színe, sem a hangja nem felel meg a közízlésnek. Fotó forrása: wikipédia

A fekete holló, fekete varjú mindenképpen hendikeppel indul az aranyos állatok versenyén, pedig okosak és sokáig élnek – a varjúról korábbi cikkünkben itt olvashat részletesebben. Ugye emlékeznek a Vörös Rébék című Arany János-balladára, amelyben varjúvá változott Rebi néni, a gonosz? A filmbéli holló feladata a lelkek túlvilágra való szállítása, a nyughatatlan lelkek visszahozatala. A magyarországi babona szerint halálesetet jelent egyébként az is, ha egy veréb berepül a házba. Tulajdonképpen logikus, hogy ha a madarak a lelkek szállítói, akkor ha egy madár bejut a lakásba, az egy lélekért jött.

A holló, a varjú hasznossága mellett – megeszi a rágcsálókat, kerti kártevőket – károsnak is számított, mert a jószág, mint a csirke, kacsa, nyúl kicsinyeire is ugyanúgy lecsapott, nem válogatott hasznos és káros táplálék között. Ráadásul dögöt is ettek, ami nem növeli a beléjük vetett bizalmat, lásd a dögkeselyűk píárját. A hangjukat sem nevezték soha szépnek, a baljós károgás egy ködös, kihalt őszi erdőben nagyságrendekkel félelmetesebb, mint a fülemüle dala. És hát mellé még jó részük fekete is. A fekete meg a sötétséggel, gyásszal, végső soron a sátánnal kapcsolódik össze a keresztény kultúrkörben. A zsidók hiedelmében a varjú már a halál madara, míg a keresztények a Sátán jelképének tekintik.

A bőregér a Sátán madara

Szeged környékén tartják – a Szeged és népében olvastuk –, hogy ha a bőregér a házba beröpül, az szerencsétlenséget hoz. Házi babonatesztelő kommandónk ezt is cáfolta egyszereplős kísérlettel: sok évvel ezelőtt egy nyári éjszakán, a kísértetek órájában berepült a negyedikre egy denevér. Körülnézett, kirepült, majd hozta a haverjait, szám szerint kettőt. Az egyik bebújt a könyvek mögé, egy másik a karnison atletizált, a harmadik körbe-körbe röpködött a szobában, és közben összeszedtek mindenféle pókot, legyet, szúnyogot, éjjeli lepkét. Szerencsétlenséget csak azokra a lakókra hoztak, akik nem fizettek albérletet. A pókokat legalább nem nekünk kellett kiirtanunk – mert a pókölés köztudottan szerencsétlenné tesz.

Bőregér a lakásban: a Sátán madara röpködött a negyediken. Fotó: Farkas Judit

Ennek ellenére sok negatív hiedelem övezi a denevért, az Újszövetség mint Sátán madarát említi. A keresztények az ördög megtestesítőjének és a boszorkányok segítőtársának tartják őket. Azt tartják, hogy akinek hajába belekap egy denevér, azon eluralkodik a gonosz - erre valószínűleg a hangos sikoltozásról asszociáltak. Hitték azt is, hogy ha az ember fejére denevér száll, csak a mennydörgés űzi el onnan. Ha nem volt épp viharos idő, elég sokáig sikoltozhatott, akinek a hajába denevér kapott, hogy ördögűzőt hívjanak hozzá.

A germán parasztok bejárati ajtóikra denevért szögeztek a gonosz elriasztására, megmutatva a rossz szellemeknek, mi történik azokkal, akik bemerészkednek a házba – ezt mi mélyen helytelenítjük. A babonák mellett és a az irodalomban, filmművészetben is a vérszívó vámpírokkal kapcsolódik össze szerencsétlen jószág, amelynek viszont van némi valóságalapja – csak nem nálunk. A dél-amerikai országokban honos a vámpírdenevér, de az sem az emberek vérét szívja, hanem például a marhákét. Nálunk csak hasznos rovarevő denevérekkel lehet találkozni, amelyek nem véletlenül védett állatok. Ott cikáznak tavasztól őszig alkonyatkor sok szegedi panel erkélye körül, bérház udvarán is.

Fekete kecskebaknak lenni sohasem volt könnyű

A bakkecskének már az ókorban sem volt túl könnyű élete, lásd a bűnbak szerepkörét: a zsidóknál volt szokásban, hogy jelképesen egy kecskebakra terhelték a közösség összes bűnét, azt meg kiűzték a pusztába. A régi hiedelemvilágban termékenységi jelkép volt, a szerelmi vágy, a bujaság szimbóluma. Borítékolni lehetett, hogy a keresztények nem fogják nagyon kedvelni, és valóban, a keresztény szimbolikában a Bujaság mellett az elkárhozottak jelképe.

A középkorban a fekete kecskebak a boszorkányszombatokon elnöklő sátán képmása, de érdekes, hogy eközben az állatöv halfarkú bak csillagképe (Capricornus) Jézus egyik szimbóluma volt. Ennek halteste a Krisztus születésével kezdődő Halak korszakának, kecskefeje az ószövetségi bűnbaknak és az áldozati gödölyének a megfelelője.

A Sátán egyik népszerű középkori ábrázolása egyébként a görög Pán istenség mitologikus alakjából származik, mely kecskeszerű, patákkal és szarvakkal. Ez olyannyira elterjedt, hogy a magyar hiedelemvilágban is megismerszik az ördög a (kecske)patájáról, hiába ölt emberalakot. Ezt az információt ne felejtsék el, még hasznos lehet.

A halálmadár nem fekete, de éjjel jár

A néphit halálmadara nem más, mint a kuvik: a halottas háznál rendszerint hallatta a hangját ez a bagolyfajta. Mégpedig azért, mert vonzotta a fény: ezt az ismeretterjesztő táblán is elolvashatják a Szegedi Vadasparkban. A kuvik (lat. Athene noctua) megjelenése, ill. hangja országszerte általánosan elterjedt hit szerint szerencsétlenséget vagy halált jelent. Ennek megfelelően legelterjedtebb táji elnevezése a halálmadár vagy halál-bagoly (a dévai csángóknál táltosmadár). A baj a hit szerint általában abban a házban következik be, amelyikre a halálmadár rászáll: a házban levő beteg vagy bármelyik családtag, esetleg máshol lakó közeli hozzátartozó hamarosan meghal. Annál a háznál, ahol beteget ápolnak, ég valamiféle fény, az vonzza a kuvikot, odarepül, kuvikol: máris kész a pletyka, hogy ő hozta a halált, ő jött el a beteg lelkéért.

Ráadásul olyan, mint a Rémálom az elm utcában-horrorfilmek Freddy Kruegere: az is jelenthet halált, ha álmunkban jelenik meg.

Aki pedig nappal látja, az jobb, ha visszafordul az útjáról, mert balszerencse fogja kísérni. Annyi biztatót tudunk elmondani szerencsétlen ártatlan madár ügyében, hogy van, ahol csak a három kuvikolás jelent halált.

Szegény kis kuvikoknak rossz hírüket keltették. Fotó: pixabay

Dédanyám hitt a boszorkányokban, kísértetekben: váltig állított például, hogy a szomszédasszony átbucskázott a kerítésen, és fekete disznóvá változott. A disznókkal kapcsolatban sokkal csúnyább mendemondát is ismerünk: Egy réges-régi pletyka szerint Hódmezővásárhelyen élt egyszer egy temetőcsősz, aki nem moslékon hizlalta a disznait. A temetések után kiásta a halottakat, és azokat etette meg a sertésekkel. Kedves Olvasóink, Önök hallották már ezt a történetet? Esetleg kicsit részletesebben, más változatban ismerik? Jelezzék a [email protected] e-mail címen!