Soha nem forgolódtam álmatlanul, ha megöltem egy embert

- Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan pasasok, akikre nagyon nagy hatással van, ha belekerülnek egy lövöldözésbe. De a legtöbben képesek túltenni magukat ezen, és felfelé lépkednek a ranglétrán, ami azt jelenti, hogy nyilvánvalóan lesz még részük olyan incidensben, ahol valakit lelőnek. Ami a pszichét illeti: az első tűzharccal, amikor egy ember átesik a tűzkeresztségen, minden eldől. Amikor ezen átesel... – Ray
abbahagyja a mondatot, majd néhány percnyi hallgatás után folytatja. – Végül is arról van szó, hogy minél életszerűbbek az éles bevetést megelőző gyakorlatok, annál kevéssé hat majd rád, ha valódi ellenséggel kell harcolnod.
– Hány olyan CO19-es tiszt szolgál, aki már túl van tűzkeresztségen? –
kérdezzük. Ray szünetet tart, és számol.
– Nem vagyok biztos benne, de úgy gondolom, hogy tizenheten vagy
tizennyolcan lehetnek.

2005. július 22-én a Stockwell metróállomáson Londonban Ray egyik korábbi társa lőtte le Jean Charles de Menezest. A The Mail On Sunday most kapott engedély tarra, hogy interjút készítsen a speciális CO19-es elit egység tagjaival. Hosszú órákon át beszélgettünk a már nyugdíjazott Rayjel és társával, Chrissel. Mindketten a CO19-nél szolgáltak egy évtized át. Ezek a férfiak nagyon különleges világot festettek le nekünk, azokét a nőkét és férfiakét, akik a Scotland Yard kötelékében éveket át harcoltak a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen. Ray és Chris – természetesen nem ez a valódi nevük. Csak úgy kaptunk engedélyt az interjú elkészítésére, ha szigorúan névtelenségben maradhatnak. Nyugdíjba vonulása után ugyanis sok korábbi tiszt dolgozik a tanúvédelmi programban.

Sok korábbi tiszt dolgozik a tanúvédelmi programban
– Van valaki, akit az őrangyalomnak hívok – mondja Ray. – Valaki, aki
kapcsolatban van velem, ellenőrzi a családomat, és azonnal biztosít nekem egy rejtekhelyet, ha a média kopogtat az ajtómon, vagy valaki egy fegyverrel feltűnik a küszöbön. És bár sokan úgy vélik, a speciális egység tagjai James Bondhoz hasonló népszerű figurák, nem így van. Két olyan emberrel ülünk szemben egy szobában, akinek nagyon jó a humorérzéke, sőt néha még fekete humorukat is megcsillogtatják. Megbizonyosodunk arról is: szakmájuk profijaival beszélgetünk.

– Nem mi vagyunk az acéltekintetű halálhozók – mondja Chris. – Jók vagyunk abban, amivel foglalkozunk, de nem veszítettük el a humorérzékünket sem. Az embereket, akikkel most dolgozom, a korábbi egységemből ismerem. Azért vagyok velük, mert bízom bennük. De ugyanakkor el kell mondanom, hogy a legtöbbünknek van családunk is. Ami nagyon fontos: ha megnézed azokat a fickókat, akik Afganisztánba mennek, látod rajtuk, hogy arra a néhány hónapra, amíg ott szolgálnak, teljesen kikerülnek a normális világból. A poklot járják meg, de a szolgálatuk végén ők is hazamennek. Lehet, hogy tűzharcba keveredsz, és lőnek rád, de a nap végén a feleséged megölel az ágyban. Ray hozzáteszi: világos, hogy azok a fickók, akik ebben a szakmában sikeresek, nagyon kemény emberekké válnak. Mindazonáltal de Menezes lelövése és az azt követő hosszadalmas eljárás nagyon nehéz terhet rótt a tűzharc résztvevőire, akkorát, amivel ellen a CO19 néhány tisztje nem
tudott mit kezdeni.

A Kratos művelet - célzott lövés az agyra

A Kratos művelet világosan rendelkezik arról, hogyan kell eljárni a feltételezett öngyilkos merénylőkkel szemben, akik bombát robbanthatnak. Ez alapján jártak el a Stockwell metróállomásnál is 2005. július 22-én, mondja Ray. Ezek az irányelvek természetesen eltérnek minden már akció irányelveitől. Eszerint az egyik tisztnek le kell fegyvereznie a gyanúsítottat, míg a másiknak célzott lövést kell leadnia a fejére, pontosabban az agyára. Így történt Menezes esetében is, s mint utóbb kiderült, így halt meg az ártatlan brazil villanyszerelő. A Kratos azt jelenti, hogy gyakorlatilag kivégzel valakit. Nekünk az első kérdésünk az volt, hogy vajon a szervezet mellénk áll-e. Bármikor, ha lelövünk valakit, számíthatunk arra, hogy az újságokban ilyen címmel jelenik meg a tudósítás: „Az őrült zsaruk megölték a fiunkat. „ Ha lelövök valakit, zsaru vagyok. Ha meglőnek, akkor a brit rendőrök becenevén emlegetnek: csak egy bobby, vagyis rendőr vagyok. Az emberek nem szeretik a zsarukat, de imádják a rendőröket. A Kratos irányelvei világosak, ám az is előfordulhat, hogy ezt egy ártatlan személlyel szemben alkalmazzuk. Képzeljék el, mi történt volna, ha Menezesről az derül ki: terrorista volt, és egy rendőr megölte. Az egész alakulat dicsfényben úszott volna, szentté avattak volna bennünket. Ugyanakkor ez sem segített volna a feleségén és a gyerekein.

A Kratos irányelvei világosak.

Ray azt mondja: a lakosság elvárásai a fegyveres testületekkel szemben irreálisak.
– Nagyon sokszor előfordul, hogy az emberek az elvárásaikat a mozifilmekben látottakra alapozzák, azt hiszik, úgy dolgozunk, hogy a csapat tagjai csendben osonnak, miközben a parancsnok kézjelekkel irányítja az embereit, és ezeket a parancsokat mindenki maximális hatékonysággal hajtja végre. Ugyanakkor elfelejtik, hogy a filmekben nem igazi katonák vagy rendőrök, hanem színészek szerepelnek. Ha mi hibát követünk el, akkor a valódi életben hibázunk. De a nap végén mi is normális emberekké válunk újra. Olyan felszerelést használunk, amit emberek készítettek, például rádiót. És meg kell mondjam, amikor de Menezes meghalt, akkor a rádiók nem működtek a metróállomáson. Mindazonáltal a Stockwell-i eset után a Scotland Yard hierarchiájában helyet foglaló tisztek támogatták az akcióban részt vevőket. Méghozzá példásan. Leginkább a Yard kapitánya, Sir Ian Blair állt ki az emberei mellett.
– Hosszú éveken át a vezetők azt próbálták elhitetni, hogy mi nem létezünk. Mi ugyanis teljesen az ellentétei vagyunk annak a képnek, amit lefestenek a rendőrségről, amely szolgálja a közösséget és megvédi annak tagjait – folytatta Chris. – Blair más volt. Ő gyakran meglátogatott bennünket a bázison, és megnézte, mit csinálunk. Amikor a de Menezes eset történt, éppen szabadságon volt. De összegyűjtötte mindazoknak a mobiltelefon számát, akik az akcióban részt vettek, és tartotta velük a kapcsolatot. Naprakész akart lenni, és tudni akarta, kivel mi van. Fontosnak tartotta, hogy mindenkivel beszéljen telefonon, hogy biztosítsa az embereit a támogatásáról. Sokan azt is rebesgették, Stockwellnél nemcsak a Yard, hanem a SAS emberei is részt vettek az akcióban.
– Valóban voltak velük közös gyakorlataink, és sokszor eljöttek megnézni, hogyan alkalmazzuk élesben mindazt, amit tőlük tanultunk. De mindig volt egy nagyon szigorú szabály: ők csakis megfigyelőként vettek részt ezekben az éles akciókban, soha nem használtak fegyvert.

Az emberek azt gondolják: megölni valakit rettenetes dolog – teszi hozzá Chris. – Ez valóban így van, de az emberek könnyen elfelejtik, hogy rengeteg olyan akción vagyunk túl, amikor nem lőttünk le senkit. A CO19 egység tagjai minden évben ezer alkalommal vesznek részt bevetésen. Az elmúlt jó néhány esztendőben ezekben az akciókban senki nem halt meg.
– Az elmúlt tíz év alatt kétezer bevetésen vettem részt, és soha nem lőttem rá senkire – mondja Chris. Felidézte: egyszer egy férfi késsel támadt rá, egy görbe macsetével.
– Nagyon könnyen meghalhatott volna, de a testbeszéde elárulta. Láttam, hogy igazából nem fog megsebezni, és végül el is dobta a kést – tette hozzá Chris. – Egyébként a 31 ezer brit tiszt körülbelül tíz százalék viselhet fegyvert. Az itt szolgáló négyszáz tiszt rendszeresen vesz részt gyakorlatokon és bevetéseken. Kétség nem fér hozzá: a CO19 az elit elitje.