600 éves rejtély

Egy olyan könyvről ejtenénk pár szót, akit még nem volt ember, aki el tudott volna olvasni - persze a szerzőjét leszámítva. Vagy tán ő maga sem tudta, mit vet papírra?

Akárhonnan is nézzük, nincs is annál izgalmasabb, mint egy olyan könyvet birtokolni, amit még soha senki sem tudott elolvasni - sőt, még csak nem is sejtik, hogy milyen nyelven íródott. Vagy tán nem is a nyelvvel van baj, hanem kódolt a szöveg? Vagy tán átverés az egész?

Hosszú ideje foglalkoztatja a tudósokat az utóbbi évszázadok egyik legérdekesebb, legrejtélyesebb könyve, a Voynich-kézirat. A több száz oldalas mű egykori tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedőről kapta a nevét, akihez 1912-ben került - azonban jóval régebbi. Egyes meghatározások szerint valamikor 1450 és 1520 körül írhatták - de hogy ki, milyen célból és milyen nyelven, nem tudni. A több fejezetből álló könyv balról jobbra haladó, ismeretlen karakterekből álló szövegből és különös rajzokból épül fel. Ez utóbbiak kapcsán lehet csupán sejteni: valamiféle tudományos, csillagászati, gyógynövényekkel és alkímiával foglalkozó írás lehet, amit talán azért rejtjeleztek, hogy a szerzőjét ne vádolhassák meg boszorkánysággal.

A szöveget kódfejtők, nyelvszakértők, történészek és matematikusok próbálták feltörni - sikertelenül -, de a brit és az amerikai haditengerészet kódszakértőinek is beletört a bicskája.

Leonardóhoz kötik

Több tucat elmélet született arról, ki írta a lapokat és miért - ugyanakkor eddig még egy elmélet sem állta meg igazán a helyét. Van, aki szerint Roger Bacon ferences szerzetesnek köszönhetjük a szöveget, van, aki azon a avéleményen van, hogy maga Voynich írta, míg más szerint a rejtélyekért, titkos tanokért és rejtjelezésért rajongó Leonardo da Vinci a szerző.

Ugyancsak tucatnyi elmélet született arról, hogy milyen nyelven/kóddal írták - itt azonban pontosan annyit jutottak előbbre a kéziratot vizsgálók, mint a szerző-kérdést illetően: azaz minden egyes elmélet rögtön meg is lett cáfolva valamilyen szinten. Van, aki szerint ez egy egzotikus természetes nyelv, míg más azt mondja, egy mesterséges nyelvet kreáltak a könyvhöz.

Ha nem átverés lenne, már rég megfejtette volna valaki.

Fotó: Wikipedia

Születtek azonban meredekebb elméletek is: egyes feltételezések szerint természetfeletti lények üzenete a kézirat, amit szerzője önkívületi állapotban vetett papírra, és akár valamiféle próféciát is tartalmazhat.

Átverés az egész?

Van, aki szerint az egész szöveg egy hatalmas, több száz éves átverés: ha ugyanis eddig ennyi szakértőnek nem sikerült feltörnie a kódot, az egyszerűen azért van, mert nincs is mit feltörni. A csalás-elmélet hívei azzal magyarázzák a kamu szöveget, hogy a misztikus tanoknak és szövegeknek már a reneszánszban is hatalmas értéket tulajdonítottak. Így már akkor is egy kisebb vagyont érhetett egy olyan rejtélyes szöveg, amit senki sem tud megfejteni - azaz aki papírra vetette, csak jól meg akarta szedni vele magát.

 Kihajtható lap a könyvből. Ez a rész - az ábrákból következtetve - a csillagászatról szólhat.

Sokak szerint túl rejtélyes a könyv.

Fotó: Wikipedia

Kérdés azonban, hogy miért vesződött vele ennyit? Ugyan az átverések nem újkeletűek - koránt sem azok! -, ám a korban hasonló kamu szövegekbe jóval kevesebb energiát fektettek, a csalás sokkal könnyebben leleplezhető. Ez a szöveg azonban egyszerűen túl sokrétű és túl átgondolt rendszer szerint íródott, hogy pusztán átverés legyen. (Számos szabályszerűséget figyeltek meg ugyanis a szövegben akár a szavak, akár az egyes karakterek előfordulását tekintve.)

Az utóbbi években is többen állították, hogy megfejtették a szöveget: minden egyes bejelentést hatalmas sajtóvisszhang követett, ennek ellenére egyik megfejtés sem tekinthető hitelesnek - mind hiányos, megkérdőjelezhető.

Noha a könyvet már első ismert tulajdonosa, a XVII. századi prágai alkimista Georg Baresch is úgy jellemezte, hogy csak haszontalanul foglalja a helyet a könyvtárában, azt jó pár éve rendszeresen kiadják különböző kiadók. Az Amazonról például 20 font körüli áron lehet megrendelni - és ennél a könyvnél (lássuk be!) tényleg mindegy, hogy melyik "nyelvű" kiadást birtokoljuk...