Csapó Benő: Legyünk a magunk tanárai

Megírtuk: Asztalos Kata a Nemzet Fiatal Tehetsége lett. A vásárhelyi születésű tehetség a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje, témavezetője Csapó Benő. – Egy tanár arra a legbüszkébb, ha a tanítványai túlszárnyalják. Szerencsére sok olyan tanítványom van, aki nagyon szép eredményeket ért el – beszélt az oktató a sikerről.

– Gratulálunk Prima Primissima díjához! Mit jelent önnek az elismerés?

– Nagyon megtisztelőnek tartom, és talán egy rövid időre ez a díj is ráirányítja a figyelmet a közoktatás fejlesztéséhez szükséges kutatómunkára. Természetesen az elismerés nemcsak nekem szól, sok kollégám munkája, több száz partneriskolánk pedagógusainak együttműködő támogatása is benne van abban, hogy végül az eredményeim láthatóvá váltak.

Csak részben pénzkérdés

– Miben áll egy kutató, miben egy pedagógiai kutató felelőssége?

– Mint minden más területen, a pedagógiai kutatásban is legfontosabb a tudomány értékeinek szem előtt tartása, értékes eredmények elérése. Márpedig a közoktatás tudományosan megalapozott fejlesztésére ma igen nagy szükség lenne. Természetesen jogos az elvárás, hogy az egyes tudományágak művelői mondjanak valamit arról is, mire (lesz) jó a munkájuk eredménye. A tanulással, tanítással kapcsolatos vizsgálatok az oktatási rendszer fejlesztését szolgálják, a közoktatás pedig minden másnak az alapja, anélkül nem fejlődhet a magyar kultúra, a tudomány, és a magyar gazdaság sem. Azok az országok, amelyeknek társadalmi-gazdasági fejlődése látványosan felgyorsult, mind az oktatási rendszer fejlesztésének, a rendszerbe bevitt új tudásnak köszönhetik eredményeiket. Ez éppúgy igaz Japánra, Koreára, mint a hozzánk közelebb eső Finnországra vagy Észtországra.

 – Ezt tudva miért olvashatunk olyan főcímeket, hogy: „Tönkreteszi a gyerekeket a magyar közoktatás", „Aki szegénynek születik Magyarországon, jó eséllyel az is marad", és még sorolhatnánk...

 – Ezek ugyan harsányan megfogalmazott figyelemfelkeltő állítások, de tartalmuk nincs messze az igazságtól. Nemcsak az a probléma, hogy az iskola nem elég hatékony, hanem még inkább az, hogy folyamatosan romlanak a teljesítmények. A magyar iskolarendszer esélyegyenlőségi, méltányossági mutatói is a nemzetközi mezőny végén vannak. Lenne tere a tényekre, bizonyítékokra alapozott fejlesztésnek.

Csapó Benőnek a munka élvezet. Fotó: Schmidt Andrea

  – Alig haladja meg az OECD-átlag felét az az összeg (5564 dollár), amelyet a magyar oktatási intézmények évente egy-egy tanulóra fordítanak az általános iskolától a felsőfokú oktatásig. Pénzkérdés a változtatás?

– Az iskola eredményessége csak részben anyagi kérdés. A magyar oktatás erősen alulfinanszírozott, és 20-30 százalékkal magasabb ráfordítás egyértelműen javítaná a teljesítményeket. Ezen túl azonban már egyre fontosabbá válna az, hogy az oktatásra fordított pénzt milyen okosan költjük el, konkrétan mire fordítjuk. A kutatás feladata megkeresni azokat a pontokat, ahol az oktatásba fektetett pénz a legjobban hat. Olyan, mintha egy kis hatásfokú kazánnal sok gázt égetnénk el ahhoz, hogy meleg legyen a szobánkban, de alkalmazhatnánk olyan korszerű fűtési rendszert is, amelyik több hőt nyer ki ugyanabból a földgázból.

Tanulni tanítson az iskola

– Sokat foglalkozik a tanárképzéssel is. Milyen átalakításokat látna szükségesnek?

– Minden egyéb oktatási fejlesztés a tanárok munkáján keresztül tud hatni, az új technológiától az új módszerekig, tantervekig. Ma már olyan gyorsan változik a világ, hogy a pedagógusokat sem lehet minden új helyzetre felkészíteni. 

Az oktatásnak és a tanárképzésnek egyaránt alkalmazkodnia kell az új információs környezethez. Az iskola már nem az ismeretek fő forrása, és a tanár feladata sem lehet csak a tudás „átadása". A tanulás önálló, öntörvényű folyamat, és az iskola fő feladata az, hogy megtanítsa a diákokat hatékonyan tanulni. Motiválni kell a gyerekeket, fel kell készíteni őket arra, hogy önmaguk tanárai legyenek.

– Milyen a jó tudás?

– Sajnos az a tudáskoncepció, amire az iskolai tanítás épül, korszerűtlen, évtizedek óta elavult. A laikus viták, és sajnos gyakran a közoktatást befolyásoló döntések is gyakran „vagy-vagy"-okban gondolkodnak, szembeállítják például a szaktárgyi tudás elsajátítását és a gondolkodás, a képességek fejlesztését. Pedig a képességeket éppen a tananyagot gondolkodva feldolgozó, elemző, megértő tanulással lehet a legjobban fejleszteni.

A tudás nem lehet elszigetelt, ezt élővé, alkalmazhatóvá kell tenni a hétköznapok számára is. Nem elég, hogy néhány verssort elő tudjunk bányászni a memóriánkból, hanem arra van szükség, hogy kritikus élethelyzetekben segítsen bennünket jó döntést hozni az adott költeményben megtestesülő érték.

A Prima Primissima díjjal a Művészetek Palotájában. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

– Közben mintha az oktatás tartana a tudomány szótól. Tényleg van ilyen félelem?

– Néhány jelenség utal erre. Például az alaptanterv az „Ember a természetben" megnevezést használja, míg más országokban az óvodába bevitt játékokra is alkalmazzák a természettudomány megnevezést. Dolgozunk azon, hogy a természettudomány mind a tizenkét évfolyamon meghatározó szerepet kapjon. A természettudomány a matematika egyik legfontosabb alkalmazása, tanulása alkalmas a szövegértés fejlesztésére, mindemellett a gondolkodás kiművelésének egyik legfontosabb eszköze is. 

Legyen jó másnak is

– Számos gyermek iskolán kívüli különórákra, szakkörökre jár. Egy szülő mit tehet, hogy gyermeke ne szenvedjen hátrányt egy-egy visszásság miatt?

– Küzdjön egy jobb oktatási rendszerért. Nem az a dolgom, hogy a kivételeket segítsem, az egész rendszert szeretném megjavítani úgy, hogy a következő generációknak ne kelljen trükközniük. Egy szem szülő is tehet ezért azzal, ha megérti a problémát, utánanéz, és nem elégszik meg azzal, hogy az ő gyerekének jobb legyen, hanem arra törekszik: a másénak is jó legyen. Ha a saját gyerekünknek jobb iskolát vagy munkahelyet találunk, de nem gondolunk arra, hogy a kevésbé szerencsés osztálytársa is sokat tanuljon, és legyen állása, akkor a mi gyermekünk adójából kell majd őt munkanélküli-segélyben, szociális gondozásban részesíteni.

– A tanulásnak, miként arra gyakran felhívja a figyelmet, a gazdasági előnyökön túl társadalmi haszna is van. Melyek a legfontosabbak?

– A tanult emberek egészségesebbek, hosszabb ideig élnek, tovább maradnak szellemileg aktívak, hatékonyabban gondoskodnak magukról. Jobban tudnak bánni a pénzükkel, jobb az életminőségük, mert a meglévő erőforrásaikat hatékonyabban tudják felhasználni, kapcsolataikat is gondosabban ápolják. Fogyasztási szokásaikkal segítik a kultúra megőrzését, hajlamosabbak figyelni környezetükre, a természeti értékek megőrzésére.

Dr. Csapó Benő kémia–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet a József Attila Tudományegyetemen szerzett, 2002-ben elnyerte az MTA doktora címet. Az SZTE Neveléstudományi Intézet, a Neveléstudományi Doktori Iskola, az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport és az SZTE Oktatáselméleti Kutatócsoport vezetője. Számos nemzetközi kutatási programban vett részt. 1989-ben Humboldt-ösztöndíjas, 1994–95-ben Stanfordban vendégkutató volt, 1997–99 között a demokratikus gondolkodás fejlesztésével kapcsolatos programban dolgozott. A 2003-as és 2012-es PISA-vizsgálatokban a problémamegoldó gondolkodás elméleti kereteit kidolgozó munkacsoportok tagja volt. 2011–15 között egy európai természettudomány-tanítási projekt magyarországi munkáinak irányítója. Fő kutatási területe a kognitív fejlődés, a pedagógiai értékelés és a technológiaalapú tesztelés. Hobbija az utazás és a fotózás.